Született egy parafrázis és ha netán ráz is, lehet akár gáz is, ha rád gondolok, veled minden szebb máris. Bár megteltem veled, mint tintával a kalamáris, el akkor sem adlak, nem vagyok én holmi árus. Így hát jól belevarrlak a zsebembe, onnan többé senki se nem ki, se nem be!Tovább…
Karafiáth Orsolya műveiről a hangom mindig újra más: új végszavak, új főszereplők Karafiáth Orsolya alkotói világa számtalan irányból megközelíthető. Író, költő, publicista is, sőt performer, kultúrdémon és díva is. Hamisítatlan multimédiás tehetség, a szavak és a képek világában egyaránt otthonos szerző. tevékenységei egymásba fonódnak. A Versmondó folyóirat olvasói előtt semTovább…
ott vagy mindörökké – Péli Tamásért ott vagy mindörökké az oroszlán csillagképbe zárva s én tőled jobbra követlek folyton bár sosem érlek el az északi vízöntőképben városom sötét sziluettjéből ébredsz hallgatag látomás mint hajótöröttnek a messzeségben feltűnő megmentő luxushajó örökzöldek életét lezáró befejezetlen szerelem az égből hangtalan csillag hullasz aTovább…
Ma este kiiszom a búcsú keserű poharát A kígyók szájából kúszó lányok kezéből A szívemben sarjadt verssorok elhalnak nyelvemen Este ha elsiratom verseimet meghal velük a nap is Feltoluló könnyeimmel írott emlékeim Idegen utazók hordják majd el városomból Éjjel ébredő emlékeim mint kócos tanúk élcelődnek rajtam A hullócsillagok kiütik kezembőlTovább…
A döntés Kihallgatják suttogásainkat– a fal fülel és hangokat keres, és átereszti szavunk sziszegését a kulcslyuk csöndje s az eltolt retesz. Mert új határok övezik a létünk, és döntés szülte kényszer hat miránk, de korlátokat nem ismer a lélek, ha felsajog az elveszett világ. Csoszogásunk leszakad a percről, és messzeségbeTovább…
Mielőtt az erdők visszaváltoznak vérré és fájdalommá mielőtt kilehelnék boldogságukat a fák mielőtt a végső ajtót rám zárná az Isten egy utat keresek amin szembe jön valaki aki minden tévelygésemmel együtt még megszeretne. * Az erdők visszaváltoztak vérré és fájdalommá már kilehelték boldogságukat a fák a végső ajtót isTovább…
Csak tiszta tér lesz, sehol földkupac. Nevem áthúzva valamennyi táblán. Szélben dülöngő árbócra mutatsz a láthatárommá tisztulsz, sudár lány. Vagy, aki voltál. Telt égei formák az öled, melled: égető arányok, a szemhéj csukva, napon bágyadó mák feszes gubói rejtegetik az álmod. A paravánon fedetlen hiány. Fölrettenek. A gyűrűd várakoztat.Tovább…
éppen nem gondolok semmire de hogyha fölnézek az égre a nap sárga tányérja olyan mintha lila szirmait elszórta volna egy óriási mandragóra szerencsegyökérnek is hívják és a termése akár a naspolya bár az arabok az ördögök almájának nevezték bogyóit a középkorban már a termékenység jelképe volt és halált hozott arraTovább…
Szalad, de a Blahán megbillent néhány villamosra várót. Egy guruló kalap keresni kezdi kedvesét. Saját farkába harap a lila sál, majd elnyeli egy éhes villamos Szalad tovább. Lépcsőkön le, a mélybe.száll. Öreg csöves kezében “Fedél nélkül”, megfáradt szemében neonmagány. Arrébb, akár hurutos, hörgő garat föl-le, föl-le két mozgólépcső halad azTovább…
költő vagyok aki elveszítette a szemébe rajzolt hegyek vonalát Ha röviden szeretnénk bemutatni, akkor így fogalmazhatunk: Kemenczky Judit orientalista, költő, műfordító, festő. Budapesten született 1948-ban és 2011-halt meg. Férje Bakucz József költő volt. Ha belenézünk az életébe, meghatározó pont, hogy 1970–72 és 1976–78 között az ELTE bölcsészeti karának hallgatója volt,Tovább…