– Legendák nyomában – Szabadulásom a pesti gettóból A történet játszódik egy pesti jómódú zsidó családban… „Látod azt a kis füzetet ott az asztalon? Neked készítettem elő. Azért, mert szeretném, ha leírnád a velem történteket” – hallatszik a távoli hangból, és az addig vidáman, a hajával törődő lány a tükörTovább…
(Nagyszüleim emlékére) A templom Barokk tornya, mint Isten ujja – napsugár – az ég apszisán. * Aratás Szemben a mezőn porfelhő tolja maga előtt a kombájnt. * Kálvária domb* Sírhant tetején keresztek: újrakezdés a vihar után. * „Boldog névnapot!” Omladozó ház ablakában kifakult már a képeslap. * Gyerekkori emlék NyáriTovább…
Végzem a munkámat – mondja közönyös hangon. Lesben állok – teszi hozzá. Nem faggatom tovább, jobb, ha nem tudom mi teszi boldoggá. Az eső nem járta kopár hegygerincen három ember lépked, kezükben fegyver, szemükben égő gyűlölet. Tudják, az igaz hithez járt út nem vezet. Szikla, por hiába várja a tisztítóTovább…
Vásár kitártam itt a szívem mindenki belegyalogol de másképp nem éri meg nem jó csak ami boncol megleli a gócpontját annak mit eddig csak körbe karistolt hogy nincs itt mit keresnem elmegyek ahol nincsenek és nem is lesznek hűtlen rajtam gyakorló kalandorok * Ad absurdum Mikor teljesül a hit vágya:Tovább…
Peng a kasza éle, vígan zeng a nóta. Aranyló kalásztól ékes ma a róna. Színaranyban minden, ameddig a szem lát, Nem is néz az ember… s mért is nézne az mást. Az őszi vetésre tekintek most vissza, Melynek e bő termés édes mézét issza: Az apám vetette keserves munkával, Izzadva,Tovább…
HÍRADÓ Anya, te folyton dolgozol, alig beszélgetsz velem. Miből élnénk meg, kislányom? Aludnod kéne már, nem? Anya, ti apával soha nem ölelitek egymást. Látod, ő most is dolgozik. Csöndet, mert mondok egy s mást! Anya, te ritkán mosolyogsz és türelmetlen is vagy. Hogy mondhatsz ilyet, kislányom? Aludj el szépen ésTovább…
Szebben élt, mint ahogy lehetett Vas Istvánról A magyar irodalom kánaáni bőségének egyik legnemesebb értéke, jelentős alakja, bár napjainkban ritkán kerül említésre, művei alig jutnak el a mai olvasókhoz, de kétségtelenül elvitathatatlan szerepet játszott irodalmi életünkben. Vas István a XX. század ideológiailag viharos, ellentmondásos, háborús időszakában is igyekezett az örökTovább…
fülledt nyárestébe lök bennünket a kisváros lassú agóniára ítélt állomásának pöcegödör szagú levegője balkán-szindróma lepukkant peron ótvaros padokkal a jegypénztár egy hónapja örökre bezárt jegyváltás a vonaton hirdeti egy foszladozó fecni nem ismerjük a járást így túl korán érkezünk az utolsó szombat esti vonatra várunk ketten vagyunk csupán te nemTovább…
a kalauz foghegyről köszönt rosszulesett neki hogy ott vagyunk morcosan imbolygott arra gondoltam biztosan álmában is így billeg amikor már nincs is a vonaton talán vízágyban alszik a megszokás miatt akár a hajóskapitány ettől mosolyognom kellett nem viszonozta titkos táskájából hosszú folyóként áradt ki jegyünk a mosolytalan elgyötört negyvenes férfiTovább…
Ír a fán a levelek világoszöld erein a földre hullott gyümölcsök illatán kábultan táncol üzen a fénynek harmatcseppekbe gyűjti csendes sóhaját ezüsttel borítja s lassan perzseli mély feketére ha majd túl megy a kerítésen visszamosolyog s a vállára vett tarisznyájából kristálytiszta csókot dob.Tovább…