Édesapámnak Kis gödröket készített kapával, felfedezte a szőlő-golfot, körülötte, hány bogár-labdaszedő sürgött-forgott. Úriember volt és egyben becsületes parasztember, kölcsönt karjaiba, lábaiba— csak szívétől vett fel. Emlékszem az óriási kulcsra, amivel az ajtót bezárta, ha Isten számba veszi a fűszálakat, bogarakat— Őt hívja majd leltárra. *Első közlésTovább…
én tudom hogy te sem vagy különb még ha annak is tartalak mert valamiben más vagy nem ugyanaz a falat s ha böki a csőröd ez a direktség oka van te sem vagy tökéletesség csak egymásnak adattunk nem egymásé vagyunk ha nem is tetszik ez a marionett-ség *Első közlésTovább…
Leskődő A Nap még boldogan ragyog, ahogy egy őszi táncba fog, villódzik milliónyi kar, gyönyörű sugaraival, fölkapkodják a levelek, hogy beleszínesedjenek, s míg időtelen útra tér, erőset dobbant rá a szél, nagy kedvét bajok nem szegik, lágy porcsomóba rejtezik, új nyughatatlant pöndörül, kilép a szürkeség mögül, s mint szerelmetes ismerős,Tovább…
BESZÉLGETÉSEK Conversations Végül is, miről beszélhetnénk, néhány numeráról! Ha visszagondolok „beszélgetéseinkre”, szinte ugyanazt a recsegő lemezt hallom, válaszaidat nem tudom kivenni. Új tűre volna szükség, vagy még egyszer lejátszani? Túl sokat kérek? Szükségem van rá, párévente észrevegyenek (kit hülyítek?), de ha én kiteszem a lelkem, talán elvárhatok valami visszajelzést. ElképzelemTovább…
– Csupa gyönyörűségből vagyok összefonva – közölte a kis boszorkány, letámasztotta seprűjét az ajtónál, belépett az előszobába, lehajolt, kifűzte a cipőjét, én pedig megbámultam a hátsóját; atyavilág, valóban csupa gyönyörűségből van összefonva, állapítottam meg; bevezettem a stúdióba, öntöttem neki egy pohár baracklét, leültem a zongorához. Nézelődött, ivott, szorongatta kezében aTovább…
Nem fogja elrontani az estémet!, gondolta dühösen Bozóky Miklós, amikor barátnője kijelentette: nem érzi jól magát, elfáradt, és egyébként is, mindenre lesz még idejük, nem csak ezt az estét fogják New Orleansban tölteni. A fenének hozta el magával? Egyedül jobb lett volna, mint egy ilyen nyűgös libával. New York azTovább…
Feltámadott, mondják a népek és Megsüvegelik, Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt s megenyhült már a szél is s a rügyek kisarjadtak. Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában. Én is emlékszem rá, mintTovább…
Búzavirág kéklő kabátja tart árnyat az apró pipacsnak, ki nőne, a napfényt kutatja. Fogy az idő. Holnap aratnak. Mezőre szökken az őzgida, fürgén ugrál a zöld szabadban. Jó messze ment, nincs meg az anyja. Rétisas van fenn a magasban. Túl szűk a fészek a verébnek, hát mocorog, lökdösi társát. ATovább…
(részlet a készülő regényből) Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek mindent, ami útjukba került, s hirtelen óriási viharfelhők kerekedtek fölénk. –Gyorsan-gyorsan be a nyári konyhába! – kiáltotta anyám nekünk. Ő a nagyobb testvéreimmel csirkét, tyúkot hajkurászott be az ólba, apám megTovább…
NŐ, ERDŐBEN Egy idő után mindegy volt, hogy az egy erdő és hogy láthatnak-e, hogy fehér bőrünk talán már messziről villan a mélyzöld sűrűben, és hogy ezernyi szúnyog zizeg vérbő testünk körül. Mindegy volt. Állami erdő, és mi állampolgárok vagyunk, a miénk is, hát jogalapra helyeztük a hús vágyait egyTovább…