(harmincnegyedik próbálkozás) De itt még mindig a délelőtti áhítat, ez a bénító ütem, ahogy a füst visszahull a csikkek közé. Ilyen lehet a tetten értek magányossága, a bögrével kézen fogva a konyháig, kimérten és összegyógyulva. Idős házasok sétálnak így. Ebből kell túlélni a napokat, spórolni az örömökkel, gyámkodni a romokTovább…
Akkor jöttem rá, hogy megérkeztem, amikor megláttam egy perzsamacskát a szemét közepén. Egy túlérett sárgabarackot majszolt. Megbabonázva nyalogatta a húsból csorduló sűrű lét, lapockái kidomborodtak, mohó fenevad hangjait hallatta. Itt akartam élni, itt, ahol a kóbor macskák kecsesebbek a királynőknél, és még a gyümölcsök is beindítják nyálelválasztásukat. Egy falu szélénTovább…
A NAP LENYUGSZIK A nap lenyugszik lágyan. Bolyongok éberen. A virrasztó magányban kis csillag jár velem. Szeme pillásan ég fenn, ragyogva néz felém, oly árva ott az égen, akár a földön én. Fordította: Fodor András * ŐSZI NAP Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt. Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek, s a mezőketTovább…
Balatonparton Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer, s csodaszépet láttam: bóbitás nádon nádiveréb-fészket, sásbokor alján kis vizicsibéket. Vadruca moccant, topogott a vízre, barna liléit vízi útra vitte. Senki se látta, csak magam csodáltam, ott a vízpartján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel, s hazaindultam nádihegedűvel. * DióverésTovább…
Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek mindent, ami útjukba került, s hirtelen óriási viharfelhők kerekedtek fölénk. –Gyorsan-gyorsan be a nyári konyhába ! – kiáltotta anyám nekünk. Ő a nagyobb testvéreimmel csirkét, tyúkot hajkurászott be az ólba, apám meg az állatokkal bajmolódott.Tovább…