Ambrus József portréja Tavaszidőben Ösztönökkel tömött szárnyak peremén, körbejár a sóvárgás, a kétség, félszemű nap fogai között, – képzeletem el ne aljasodjék. Friss tüdejében kéjleső világ, nem kell gondoskodnod, hitegetnek, a hitványság rendszerint megaláz, mégsem üzenünk a tavaszidőnek. Meddő szövetekben újrahódítás, ébredéskor pár percre átitat, észrevétlen részegít az elmúlás,Tovább…
Spaghetti alla bolognese con polpette di carne villán húsgombóccal ejt úgy rabul s a tészta vad kígyót csavar körém, ő a rém az ész vérvörös ködén lelkem tányéron, fejem szószba hull mint ménkű derült égből elárul, csömörtől kiguvadó szemgolyóm, s egy labda sok, e tál lett gyilkosom az asztalnál kiTovább…
Nagy Mihály – Arany-Tóth Katalin portréja Ketté tört bennem a csönd. Alattomos. Vádol. Ledönt. Minden felett uralkodó, sértett önmagát adó térben, időtlen hallgatok. Elnyomott végtagok szúró zsibbadásai – lélegzeteim lázadásai: millió apró szilánk. Szívemben a Miatyánk reménye, s alázata dobban. Figyelhettem volna jobban, de belátom, kevés vagyok. Ne sajnáljatok.Tovább…
Korhadt fa törzsén mellém telepszik a csönd. Bőszen hallgatunk. * Nyoszolyám hideg, – hiába izzik testem emésztő vágyban. * Ha minden célod elveszted, mit sem tehetsz. Tetszhalott vagy már. * Az élet csalfa kokott, ám tudd, a halál sosem csapodár. * Vágyakból kreált ábránddal hál a költő, vánkosa kopott. *Tovább…
Lágy csend a takaróm, s néhány mozdulat, mi ebből a napból beburkol megint, csak ajtónyikorgás, kedves kicsi hang, függönyöm, amint a szél szárnyán legyint. Itt hagyott pohár testén a tenyerem, szőnyegrojt mellett ott feledett papucs, papírlap, melyre felírtam a nevem, hűs hézagos estém, ajtómban a kulcs. Pislákoló lámpa, néhány koppanás,Tovább…
Idén elhatároztuk a feleségemmel, hogy szilveszterkor nem megyünk sehova. Negyven felett az ember már ne ugráljon, nekünk már nincs kedvünk fagyoskodni egy-egy utcai rendezvényen, ahol félig vagy egészen részeg emberek az arcunkba trombitálnak, nincs kedvünk tűzijátékot nézni sem: idén nem lesz lárma, tömeg. Persze nem lesz zajos, piszkos házibuli se,Tovább…
RENDBEN Még eligazítom ezt a függönyredőt, kinyitom a mosdó ablakát, járjanak ki-be a kóbor fuvallatok, mert elmegyek és nem tudom, emlékszem-e majd a függöny illatára- szétnézek, mint hagyatkozó, még papírra vetem tetten ért szívhangjaim, mert nem tudom, mit gondolok majd a kertről, hogyan fogadnak új lombjaik alá a fák –Tovább…
HIÁNYZÓK A hagyományból mintha valamit ők értenének. A leszúrt husángot tizenkét kődarabbal kerítik, s az ekék vasát őszi földbe mártók a cipót késheggyel keresztelik, s ha megköpködött tenyerük kaszát fog kalász a perc, s rakják asztagait a történelemből végképp hiányzók. De számolok. A számon kívül szorultak sokadalmából sóhaj sincs jelen,Tovább…
Álmodtam róla múlt éjjel, rég volt már ilyen, nem is értem, most miért, nem is értem, miért most, futva értük el a villamost, és úgy beszéltünk, mintha sose lett volna köztünk az a zsibbadt tétovaság. Keresetlenül találtak ránk a szavak – mind, mit elsikkasztottunk az eltelt évek alatt. A JászaiTovább…
vállalom ahogyan azt is hogy megint megfeledkeztem a kutya tányérjáról pedig jelen vagyok nem maradt más csak a válogatás kioldott dossziék ottfelejtett habkőd görbülete idomok titkok mit önmagam ellen szítok évszakok gének elegye s aki ezerszer összefűzte francia csipkék rajzolatával arcán . lesz-e ki szabadon bocsát ki lepkeszárnnyal cselédruhával takartTovább…