véletlenül beléd szerettem már árulásod sem izgat az elmúlt idő, mint jelenben jóslatfordító szamizdat ha egyedül vagy, úgy igazán visszacsulázik a tükör kiolvadó lelked tavaszán öklendezik a sírgödör *Első közlésTovább…
Hordod a múltad Bágyoni Szabó István soraira Európa tág huzatában kényszerű békekötések hantja alatt nagyhasú hatalmak pipafüstje ködében hiába hangzik a távoli kürt csak ne lőnék a menekülő katonákat! csak ne lőnék!! Ne kaszabolnák!!! meghasadt fájás a fejsze korom a fák zöld forradalma a föld kiről is úgy írnak aTovább…
„Apu, te ugye tudsz varázsolni?” – kérdezte kislányom lefekvés előtt. „Persze.” – feleltem, hiszen mi mást felelhettem volna. „Adsz nekem is a varázserődből?” Adtam hát. De csakis jó célra. Reggel az autóban eszébe jutott, megkérdezte, mit varázsoljon nekem. Eléggé siettünk, de lassítottam, mert szokásunk egy ideje, hogy a visszapillantó tükörbenTovább…
„Öröklött kis házban lakik, nem ismeritek, a neve Tulip.” – ezt a két sort dünnyögte egész álló nap. Saját dallammal, önmagáról, elégedetten. Tett-vett, ahogy kell. Nem zavarta, hogy viharos szélként süvít belőle az egyedüllét. Tulip egyedül volt a világban, egyedül kellett megvívnia minden harcát, akkor is, ha sokan voltak körülötte.Tovább…
A szép Nap a gyepen felejtett néhány cihátlan hópárnát a fényben, tavasz ez már, de csak úgy felerészben, mohavánkos hűl a fa mellett. A félénk rügyek bizseregnek, gyanakszanak az éjszakai fagyra, gyors kört tesz a hírvivő balga hangya, tulipánok fázva feszengnek. A verebeknél nagy az ünnep, szárnyat ráznak, ereszen kiabálnak,Tovább…
Cipolla Minden csalódás. A varázsszónak kimondva nincs ereje. Akinek a közelébe férsz, többé nem érint meg. Akit csak tudok, romlásba viszek. Szedem az áldozatokat, magam szüretelem. Te nemesíted az állatot, én melléfekszem a földre. Menekülj, már van kit tönkretennem. * Elégedettség Halkan rezgő húrjaimról Fáradt madarak Lógatják szárnyaik. Jólesően csobogunk,Tovább…
Künn áll az esőn, mint nemtörődöm istenek. Hová mozdulna, minek? Áll a hideg záporba forduló mezőn, ahogy a háttal kiváró csorda: fülét se billenti, áll az esőben. Ürgék, pockok futnak gyülekezőben, esik az eső időtlen, esik, esik, hull az ég. Gomba nő, ködbe bújik az elmenő, s ahogy növekszik benneTovább…
Minden nap esttel végződik. Minden zaj csenddel végződik. Minden valami semmivel végződik és holt betű lesz minden fájdalom. Csukják itt is, ott is az ablakot, értelmetlen sötét zsalu-szemek ölelik magukba arcomat. Minden nap estével végződik. Kaput keresek, hol nem áll angyal, egy szemet, mely nyitva marad s azt mondja nekem:Tovább…
A csónak és a part menti árnyék Árnyékod a tó tükrén megcsillanó Nap arca, tested csónak, két karod szélben úszó vitorla. Szép hangod akár a sebes patak csobogása, a szél megbolondul, vadítja ajkad varázsa. Fény-hajad, akár a tűz, lobog a vad viharban, aztán tovaúszol az üdítő, lágy habokban. Ha megpihensz,Tovább…
csendes csengettyű, s szánok száguldanak a romokon keresztül, fekete szarvas húzza a ködbe hatolva — és mi van utána? Ljubljana, pszichopaták mentsvára nem tévesztheted el a térképen egyik oldalt az osztrák váróterem a másikon az olaszok öregek otthona alatta pedig már csak a zárt osztályok B oldal és akik hősnekTovább…