Postató Eddig erről nem meséltem, Ring egy tó a fényes térben, Ugy hívják, hogy Postató. Hogy miért, nem tudható. Parttól partig szél-segéd Kézbesíti levelét Fáknak. Tükrén vonulnak, Gépek, felhők, madarak. Csendje testvér csobogással, Halaknak csüngnek fűzágak. Nádszál-tövi fészkekben Vadmadarak költenek. Egyvonalúan, sokszögben, Lassan forduló félkörben Küllőznek a sugarak, Aranyhídat vonTovább…
– Apa! Biztos, hogy most eljön anyuci a szülinapomra – kíváncsiskodott izgatottan Elza. – Biztos. Megígérte – nyugtatta a lányt. – Na! Találd ki mit készítettem neki emlékbe – vézna karjait a háta mögé dugta. – Nem tudom kincsem. Szabad a gazda – pillantott mosolyogva a kis szőke varázslóra. –Tovább…
– Vörös posztóra bika – Képriport a 89. Ünnepi Könyvhétről Még nem fordult elő velem, hogy valaki úgy nézzen rám, mintha ölni szeretett volna. Az idei 89. Ünnepi Könyvhéten ez is előfordult egy neves tévészemélyiség képében. Bűnöm csupán annyi, hogy megláttam, felismertem, megörökítettem. Amúgy csendesen teltek a fotózással töltött órák,Tovább…
Országh Lili – Befalazva Fulladás Egy hályogos szempárban cikázó holt ifjúkor. Még bizsereg a tenyér repedéseiben az újjáépítés téglája. A kölyök zsebébe dugott százasok… Intravénás mosoly egy szeretetház ablakából. Levegőtlen, vak utójáték; jutalomjáték. * Tusa a senkiföldjén Egy foszlány az ágymellöli boldogságból. Felvillanó képek túlról. Bizonytalanságig fokozott tétlen mozdulatlanság,Tovább…
hajnal töredezett bordái között ziháló kérdés hová tűnik az éj összes titka amint reggel pislog a kerti fákon hová viszi a virágillatot a szél ahogy végignyargal fűszálak muzsikáján hová rakosgatja a csillagokat Isten biztonságot nyújtó keze amikor virgonc hajnal lófrál izgatott kertekben hová tűnt az összes öröm beesett beteg ráncosTovább…
Bocsáss meg, Uram, hogy nem vagyok méltó hajlékodba lépni, lelkemet viseltes rongyokban színed elé tárni. Lábamon szakadt szandál, tenyeremet akác tüskéje szúrta át, míg kaptattam feléd az ormokon – megfáradt szolgád – hogy hallva a szférák titkos énekét, megfejtsem a jelet; mit üzennek a rég angyallá vált égiek, hogy áhítattalTovább…
Sajnálom, hogy nem lehettem az, aki akartam lenni neked. A közelségedben még mindig hiszek. Élettelenül. Olthatatlanul szerettelek, úgy, ahogy a hajnal áttört fényeket. Beléd karolva felébresztelek. Haláltalanul. * a hátralevő összes boldogtalanság miatt nevetek * Holnaptalanul élek a múltban soha nem fogom megtalálni a helyem jelen vagyok, mint elkövetkezendő emlékekTovább…
A lányból sugárzott a boldogság, ahogy kamaszos sutasággal egy-egy tánclépést szőtt járásába, miközben a hátrahagyott napokat összegezte kócos fejében. „Mindent elrendeztem. Az utolsó pontot is kitettem. Egy korszak lezárult. Most érzem talán egész életemben először, mit is jelent szabadnak lenni! Mintha a belélegzett levegő azonnal átjárná kezem-lábam, egész testem. ÉsTovább…
Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…
bezárt boríték elteszem legyen titkom csöndékszerem kazalba hordott álmokat szárnyatlan lovam válogat mennék de nincsen már hova vén vagyok fáradt ostoba jaj ott a szél majd megfogom cifra szókból font ostorom hajtom megyek a semmin át körbevesz süt a nemvilág száguldok kinn a semmiben hiába igaz nem hiszem testetlen vagyokTovább…