Én mindig csak túlélni akartam… Feledni hátrahagyott gyermekkorom magányba nyomorult csendjét, letenni a gyökértelenség nehéz keresztjét, s hinni, hogy a szépség – mint angyali tükörkép – kívülről sosem látható, hisz’ az bennünk ragyog. Még felderengnek a régi reggelek, mikor zöld csempés, steril szobám rácsos ágyában kikötve, sebektől szenvedek, s arrólTovább…
Virgonc ünnep Száll az ünneplés madara, csapkodja színes szárnyát a virgonc ünnep, gyermekszemek, részeg illatár, huszárok, körmenet, százezrek emelik a mezítelen város fölé fejüket. Hívő és hitetlen mind, egy ennél szebb és jobb világ üzenetét kívánja. Gyászos-szép fények, ragyogtató pillanatok, hulló tüzes intelmek, sugárszemek kutatják most az idő peremét, ezerTovább…
Tékozlás Fényfestést rendez a hajnal szobám falán, de én átalszom. Reklám Óriásplakát tócsában: minden mosoly lefelé görbül. Vihar után Felhőrésen át süt a nap. Ránk vetül most Isten fejgépe. Noktürn Előtted a tó. Feletted az ég. Benned a mélység csendje. Tavi látomás Az ezüsthíd egy „I”Tovább…
(Történet a mobil/telefonok megjelenése előtti időkből) Újra megpróbálta felhívni feleségét, de az éjszaka sem javították meg a szálloda kapcsolóközpontját. Kisváros – gondolta lemondóan -, miért működne? Kinézett az ablakon. Ünneplőruhás emberek sétáltak a más kisvárosokból ismerős Ismeretlen katonaszobor körül. Gyermekek tapicskoltak a szökőkút előtti, sekély pocsolyában, galambok szemelgettek járdaszéli szemétkupacokTovább…
„A természet mindenért kárpótol.” Frida Kahlo Korántsem közönséges élmény a Magyar Nemzeti Galériában látható kiállítás, hiszen Frida Kahlótól most 35 mű tekinthető meg, amelyek – néhány kivételtől eltekintve – mind a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból érkeztek. A kurátor, Lantos Adriána a tematikusan építkező kiállításon öt szekcióba csoportosította a műveket. ÁmTovább…
Meleg téli estéken csak odakint volt hideg. Idebent a kályhában apai nagyanyám fűtött sokáig élő akácfával, amit a felfeszített vagonokból loptak a helybéliek. Ezek a vagonok vakvágányon vesztegeltek, s csak a vak nem látta meg a bennük rejlő lehetőséget, ami abban nyilvánult meg, hogy két dolog is megszünőben volt: aTovább…
Micsoda nap Terhelt volt már amikor kitűzték az időpontot kerek három esztendővel anyja elmenetele után ültek ott a kanapén két órával a kezdés előtt csörrent meg a zsebében valami osztályos orvos rutin mondattal csendben elhunyt zárta elmetszve ezzel a beszélgetés torkát ültek ott a kanapén némán szorították egymás kezét áprilisTovább…
A lombok között szél zihál a lombok között szél zihál és tépett szárnyú angyalok reszketve súgnak új imákat: – Törvényt Urunk! Törvényt, erőt, hogy lerázhassuk unt igánkat! a lombok között szél zihál, a porban rongy plakátok úsznak, jajong már, ki tévútra tévedt, bocsánatáért esd az Úrnak: – Látod Urunk, velünkTovább…
Tükör sorsom tükre mögött állok mondogatom vagyok vagyok vagyok és a szürke foncsoron próbálok kaparni egy apró ablakot * Kavics csodálom e víz gyalulta követ melyet úgy épít a változás hogy lecsiszol róla minden fölösleget nem vénül mégis emlékké kopik így szűnik meg bennem magam miközben új kezdetet terem melyTovább…
Szeptemberi este A nyár ócska, lejárt lemez, el is gurul a fák alól; ahol halkan az ősz neszez, lágyabb a dal, más nóta szól. Mikor elpihen a szellő, csend temploma a völgykatlan, a szöcske, a víg szökellő, az is olyan mozdulatlan. Pók hívja pár apró fiát, s legott jön százTovább…