bevezetés tovaszáll a madár dalában benne már amiért ide érkezett elnyargal a szél a virágok nyelvét nem tanulta meg csitul az eső zenéje az árokban hömpölyög tovább koravén ibolyák hallgatják tárgyalás napok árnyéka zuhan a Tó tiszta tükrére öregesen nyögdécsel a táj köddel kacérkodik a gyenge napsugár fákban szívekben életTovább…
/… a szerző kérésére közöljük, hogy nem büszke e művére és elhatárolódik önmagától …/ Kátrány csillan a márványszivárványból faragott bálvány – vagány bárány vagy szennyes sárkány – vékony lábán. E kemény hátrányt látván pár lány jókora rakományt hány: Halvány patkánytokány remeg a tikmonya lágyán, Nem segít se remény, se soványTovább…
“Nézd, én úgy szeretnék élni mint a fák Ők úgy maradnak állva Ahogy éltek s éltem” (Révész Sándor)* Akár a fák voltaképpen mindegy hogy Isten miért és hogyan teremtette a fákat a lényeg hogy tanuljunk tőlük fölfelé élni és olyan erősen tartani magunk a célig ahogy a fák állnak; egyenesTovább…
Kosztolányi félve élt. A félelem állandó lelki diszpozíciója volt életének. Úgy élt benne, mint kényelmes, szőnyeges polgári otthonában. Ha az önvizsgálódás tükrébe nézett, Esti Kornél mesterkélt grimaszai letisztultak arcáról. Mint később a rákot, úgy hordta magában a halált. Ettől félt, a rothadástól, az elmúlástól, a nyüvektől. Formalizmusát is félelme magyarázza.Tovább…
te titkosan virágzó édes, kimondhatatlan minduntalan hiányzó kísértesz száz alakban fordulj, nevess, hazudj csak én boldogan követlek bezáródott kapuknak zörgésében kereslek elmúlt, felejthetetlen hazug és csalfa álom izzadt, felnyílt szememben könnycsepptelen halálom * Nem belém voltál szerelmes, önmagadat szeretted bennem. Nem én kellettem neked, tükröm édes fénye, sugara csak… NemTovább…
Éppen vége volt az aktuális tanévnek, s miután kijöttünk a közeli Kovács Cukrászdának hívott intézményből, sétálni kezdtünk a kertvárosi kánikulában. A fák zöld lombkoronái némileg megvédtek bennünket a szikrázó napsütéstől, de már javában tombolt a nyár. Tatárképű, bajuszos, sötétszemű barátom, aki évtizedeket töltött rajztanítással egy külvárosi általános iskolában, ígyTovább…
hajnalban a deák téren már gyülekeztek a rendőrök valaki megjegyezte kettőnél több jön a török miniszterelnök a sofőr most tanult vezetni a másik mondta neki kisebbet kanyarodjon a pihenőidőből megy el mintha még este lett volna leszálláskor nem a kordonokba estem el majdnem két kifeszített szalagban a visszapillantó mint egyTovább…
Jajgatásom kihallik a földből, szép magyar földből; szívemnek porából kikerics nyílik és vad, tüskés hajtások, a virágtalanba borult világot szánom, életen túl, innen halálon, arcátlanságába szőtt hamis mosolyával, rabló két kezével, gőgös undorával. Egy hajléktalan hal halált, útszélen nem hagyva, árokba henterítve, szegénységét leköpve, asszonyt, gyereket verő vigyorog, Bartókot énekelTovább…
Zongorabillentyűk a Dunán – hullákon lebegő arpeggiók. Fénylik a fél, az egész a hiány. Lámpafüzér-őrök a parton. Hajnali hat van. Őszi sötét. Nem rezzennek a fények. Messzire vitte el őket a tél. A cipők fogható tények. Országhatáron, tengeren át ma is úszik a püffedt hulla. A holnapomat majd hogy’ veremTovább…
vehetett volna fehér kenyeret tömlős májast vagy amit két héttel ezelőtt azt a szaftos konzervet amin kövér szakács harcsabajuszú a dohány elég egy estére rúzsos dekkek hideg park borra költ ha iszik majdnem olyan mintha hirtelen jó idő lenne ami lassan felfűt zsibbasztva terjed szét egyre lejjebb először fejben dőlTovább…