léteznek léteznek mikulástípusú férfiak ők még a zsebükben is cukorkát rejtegetnek és folyton adnak valami finomat és vannak krampuszok ők is férfinak álcázzák magukat de folyton elvesznek még amikor elvesznek is folyton elvesznek hát jól vigyázz kihez mész almához vagy körtéhez * végre debreczeny györgy verseinek hatására festett felhőid alattTovább…
új dalnok dukál elnémult dalnokhúrtalan hegedűmegsárgult kottaa múltne várd tőlehogy jövőt regöljöna mábanhogy meghallják a daltúj kottaúj hegedűúj dalnok dukál * közeleg a nap közeleg a nap amikor teremtőm elé állvaszámot kell adnom magamba szállvamit miért pont úgy ahogy tettem a világbanrégebben olykor piásanmentegetőzni utólag nem lehető kendőzetlenül látja lelkemethaTovább…
Kiégés szavait behunytahogy senki se lássanemi némaságaférfiatlan álcahol adott hol elvetta lelke halandócsak lefolyó ondóteste örökké lett * Kő folyékonyan születtem kemény kővé váltam voltam üstökös tüze most kő egy házfalában a város fényei vakítanak (még sötét betonruhában is) és nem látom az embert csak a kő házait felhőt hasítóTovább…
Krivacsitz bácsin mérhetetlen fáradtság vett erőt. Belefáradtság, amely öreg csontjaiba hatolt, bár kételkedett kissé, mert nem is fizikai volt ez a fáradtság, hanem mintha bordái közül somfordált volna elő, mintha lassúbbak, kedvetlenebbek lettek volna gondolatai. Keresni kezdte okát, mert azt nem akarta elfogadni, hogy a vénség ily módon űz belőleTovább…
Illusztráció: feLugossy László festménye OPTIMISTÁK Mosolyog a koldus, nevet rám a leprás, csendet int a hóhér, pisszeg a spicli: csend! Jön a holnap! * KUKAC, PONT, (N)Ő ÉS ÉN I. drótokon szállongó levelekből szavakból és mondatokból építgettem ki lehetsz az írásbeliség ismét diadalt ült a kórságát élvező grafomán tenyerétTovább…
Több hónap betegség után ismét dolgozom! Mint mindig, én érek be legelőször. Átöltözöm, megyek az osztályra. Magdi, az egyik nappalos, jó, hogy ő van itt, nagyon kedvelem. Felnéz a papírjaiból. Hirtelen fülig ér a szája. – Na végre, lógós – mondja, hirtelen feláll, hozzám lép és megölel. – Ne szorongassTovább…
Ha tudnám, hitehagyotttollamra még mi vár,..ha érezném, amit éreznem kellene párszakítás után.Ha le tudnék zárniegy régen volt korszakot,s igaz hittel várnám azeljövő holnapot….Igen, ez esetben lenne jövőm,mit annyi időn át vártam,szívvel. Ehelyett még ennekcsak a felénél tarthatok,látásom, és a vad mámormég képembe sem pislogott…Csitt! Vár egy jobb korszak,veled, vagy nélküledTovább…
Jövő épül Szólni akarok mindig ha hazugságot hallok. Engem zavar a vak hit dühödt szavakat mondok. Átok ez inkább rajtam hogy nem hallgatok, morgok. Hogy nem tartom magamban ha feszítenek gondok. Utálnak vagy szeretnek? Talán nem is érdekes. Nem dolgozom jelennek rájöttem, felesleges. A jelen tapos rajtam és befogná aTovább…
4:00 – A maszatos vekker távol az ágytól percek óta csörög. Az aszfaltozó munkás felkelt már, de dacból oda se tekint: az órára csak azóta van szüksége, hogy a felesége elhagyta. Lám, ismét rossz napja van, noha a tegnapot sem sikerült még lezárnia, s ezen várhatóan a torokkaparó bemelegítő italTovább…
AZ ÉN-LÉNY Úgy szerettem egykor, ki rám játszó tükörből kitekint: néz riadtan most mint hiány, s az én-lény fázik idekint. Volta szemem izzó parázs, lett árnyékolt ,pernyés hamu, voltam kaleidoszkóp varázs, lettem ijedt hamis tanú. Jó volna még ismét ravasz öncsalással lenni magam, kit megbolondít a tavasz, s szédül, akárhaTovább…