A pacsirta megjön A színes levelekkel borított sugárút megment az elveszéstől – belevezet egyenest a télbe. * A fűzfa lassan csattogtatja szárnyait a szélben. Ő is repülni akar? * A feketéllő hóban a vasút mentén a fekete varjak zabálnak a tél utolsó napjai… * A tél végtelenül hosszú azért, hogyTovább…
félek már nem tart sokáig melegen az ágy tested nyirkos hajnali föld felfelé törekszik belőle minden kukacok férgek nyüzsögnek benne bennük születsz majd újjá homlokod barázdált idegen táj ujjad vékony üvegsíp szádhoz emeled halk nyöszörgés hallik amitől hímzett takaródon kibomlanak a szálak és elhervadnak a virágok a szirmok alól egyTovább…
Elszöktek ajkunkról a legszebb szavak; szeretni úgyis csak csendben szabad. Nem kell a szó, a vallomás, jó ez a meghitt némaság, mikor a legszebb gondolat borzongva életre kél! Ragyog a pillanat … Igen! Szeretni így szabad: törékeny hallgatásban összeforrt ajkunk bársonyában csupán a csend marad: szökik a pillanat, elszöknek ajkunkrólTovább…
Hangtalan jön az ébredés, túlélni önmagam kevés, tükrömbe szemed ver szeget, kifosztott lelkiismeret karmol eleven húsomba, lázam hidegen kioltja, akár lehulló csillagok, szavak mögött olyan vagyok. Magamból csorgó vérüket felissza, úgy hajt majd rügyet a hangtalan feloldozás, egy szóbafojtott dobbanás hull kezembe észrevétlen, míg a hideg járdaszélen állok, szívig megkövülve,Tovább…
velem egykorú szerepet játszom talpig májusban malomkő alatt kígyózom tovább az út kétharmada toporzékol fölöttem toporzékol a bennem toporzékol a feléd Avatár időt múlat a Nap körül a horizont színpadán utópia hogy átölelsz a teljes embert a szertelent ideát sűrűbb a forma merevebb sodronyra fűzött szeszélyem áramköreit érintsd a tárgyaidhozTovább…
A bosszú balladája Az oroszlán, ha kilenc lándzsa egy utat szakít szívébe, nem hiába a Vér királya, kipattan karmai éle. S mielőtt leszáll az éjbe, még kilenc maszájt ránt a porba, gyomrukat torkukig tépve. A bosszú nem istenek dolga. A kobra, hogyha mutatványos bűvöli lágy zeneszóval, a halál helyén hindutTovább…
Álmodtam róla múlt éjjel, rég volt már ilyen, nem is értem, most miért, nem is értem, miért most, futva értük el a villamost, és úgy beszéltünk, mintha sose lett volna köztünk az a zsibbadt tétovaság. Keresetlenül találtak ránk a szavak – mind, mit elsikkasztottunk az eltelt évek alatt. A JászaiTovább…
A vonat füstje csíkot húz a völgyre, szemembe száll, mar egy könnycsepp. Tekinteted a zsebemben hordom, örök emlék ez, egy összegyűrt fénykép. Már kezdenek elfogyni a lámpák, a vonat csak rohan tovább, egyre messzebb visz tőled, megöl a távolság. Nem tudtam, hogy találkozunk még, az állomáson egymással szemben, tágra nyíltTovább…
ünnepiben vagyok vasaltas szagos színes szalagos olyan az én házam kertemből van ágyam fakopács csenget február van február * a lüktető csend marad a félbeszakadt mozdulat csak állok itt szál magam a part a hullámverés az arc ugyan az újra és újra a lüktető csend a félbeszakadt mozdulat * ésTovább…
Már végleg téged hordlak a szememben, Mióta abszurd angyalként előttem Ezen a foszló, végtelen napon Megjelentél, hogy – ma már jól tudom – Kiments a végső némaságból engem. Hurcolnak hullámos vizek, Énünkből kék forrás ered; Ki tudja, milyen part a szerelem? Én nem gyújtogató szemed, Nem is bronzszobor testedet: HomlokodonTovább…