Nekivágtunk a Szent-kútat látni. Műemlék házak, patak. Hegynek fel, alföldet szokott láb! Utolsó ház. Tölcséres forgószél. Közepén ördög – igazol legendát. Az út nem leányálom. Hegyről zúdult kövek. Esőmosta mélyedések, sár. Kálvária stációi. Fényképek, kölcsönös pózolások. Belől egy hang: tovább! Pihenőül megállni, nézni a fákat. Egy-két virág. Apró vad eprek.Tovább…
Rikkancs dal . Szexin feszült fenekemen a kord nadrág. Kérdezted: “Örülnél, ha ma is hordhatnád?!” Esti Hírlap száll, melyet őszi szél repít az autók között, s belém múltat vetít. . Fenekemen feszül a szexi kord nadrág. Jó lenne, ha az időt visszaforgatnád. Hosszú, szőke hajad kocsik között lobog, Ha rádTovább…
Mama, tudod miattad vájdling itt a nagytál, nélküled nem tudnám, hogy mi a hohstell ott az udvar végén… ahol ezt-azt hagytál, ha régen nem a „Holle anyón” alszom el és a mesékben ébredem… hol volnék én akkor? és honnan tudnám, hogy Te ki voltál nekem? Azt mondtad, túl sokat cipeltélTovább…
Későn élünk, utolérhetetlen időben, még néhány megálló, hátunkon gyerek, csikorgó felnőttkor, nagybőgő. Idomulni hosszú folyamat, csak lökdösődve férni a megvásárolt állóhelyekre. Mikor minden születés kegyelem a folytonos remény miatt. Az örökkévalóság sejtszinten kezdődik, csak nekünk kell idő, hogy szerethetővé nőjön és felismerjük*. Minden halál kapkodás, befejezetlen pulóverek, félig megírt bevásárlólista.Tovább…
Ősz, háborúban a korongján lőtt nap ledobja hevét felhő-kötszerbe burkolva fény-ujja lőnek eső-bombák hullnak a frontra tele a park rég szép szétlőtt szirmokkal tele a park szétcsókolt levelekkel címzettjeik az elesett katonák valaki áttelel sok aki meghal a fák anyaszültre vetkőző anyák * Emberi a szöszt a köldökünkből mindig összegyűjtjükTovább…
A fiú szeretett rajzolni. Nem volt különösebben tehetséges, de melyik nyolcévesről lehet egyértelműen megállapítani, hogy miben kiemelkedő? Picassók évszázadonként egyszer, ha születnek. Mindenesetre szeretett rajzolni, főleg a maga örömére, és ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy az általános iskolai szakkör tagja lehessen. Igaz, csak alsós korában tudott olyat alkotni, amivelTovább…
Ma este nem tudok áhítatos lenni És minden megszokott imámtól félek És nehéz ma bármiért hálásnak lenni Csak kimondatlan reménnyel kérek. Bevallom most neked minden gyávaságom Hadd lásd Uram, milyen gyerek vagyok És a türelmes csendben egyre jelet várok Hogy megsajnáltál, és kegyelmet kapok. Eddig unott léptekkel jöttél mögöttem, Most csendben bámulsz,Tovább…
Vadonlégzés Átlélegzem magam a vicsorgó szavakon át a kattogó marhavagonon ha kell ezerszer. Míg leomlanak a koponyahegyek s elsimul a tenger. Átlélegzem magam míg visszafogad a vadon ott vár, aki vagyok tündöklő-szabadon. Hol álmokat ringat a szél gyümölcsöt érlel a vágy szerelmet permetezve ontja a Hold, s a Nap sugarát.Tovább…
Mondd, hová menjek, ha érted mennék, mert nem jössz? Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt. Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat, ha távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt. A csönd nem ígér, a csöndTovább…
A hajó hetek óta vesztegelt lehorgonyozva a korallzátony mellett, távol úti céljától. Még az sem lágyított a gondterhelt tengerészek ábrázatán, hogy a szokatlanul hosszúra nyúlt szélcsend után épp megjelentek az első fuvallatok, mivel a késedelemnél is jobban aggasztotta a őket a kapitány súlyos betegsége. A kórt, mely megtámadta, nem ismerteTovább…
Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.