darabka belőled

nézem a tengert reggel
szabad-kék fodrok tánca
lelkem sok sztenderd heggel
roncsolt álmok románca

nézem a tengert éjjel
olaj-kék bársony tükre
csiklandva szedne széjjel
s összerakna örökre

*

tegnap után

jeges lelkem olvadt cseppenként beléd
kevés volt az éter,mindent éreztem
szívemet szavanként terítettem eléd
fájdalmad átélve ,én is véreztem

lelkiismeretem által karcolt zeném
könnyedként pereg le,tisztítva sebem
én vagyok a hunyó,a barikád enyém
segíts elhordozni.nincs másik felem.

*Első közlés