TORTUGA
Egy kőteknős szerenádja
felveri a város porhullámait.
Földre hullanak az angyalok
összetörten fekszenek,
de ő csak marad
s majd lassan tovább mászik.
*
SZEMETEK
szűkmarkúan mér az est
tenyerem felfelé tartom, jéghideg
testem föld s takaróm búzatáblák,
a kevés csillag kitüntetésként fityeg,
kukásautó zaja eszembe juttatja,
hogy itt maradt, tegnap megint nem vittem ki
s majd bűzlik csütörtökig,
pedig mindig megfogadom,
nem rágódom göngyöleg halmokon
s amiket fontosnak hittem kiderül,
hogy csak mulandó részletek
mégis oly lassan olvad hűtőmben
csalódásaim készlete
*
FLAMINGÓS
engedj még aludni
hadd álmodjak
szép hajnalokat,
kicsit lökd vissza
mohás ladikom
intek majd,
ha túlevezek,
vagy elfáradok
a rózsaszín
flamingó tollakon