Nyáresti éjben
alszik a túlpart:
távoli, kéklő
ormokba olvadt.
Csönd tenyerében
hallgat a sóhaj,
bíboros álom
árnyakra fényt varr.
Rendez az Isten
vágyat és vétket,
összerak vérző
törtből – egészet.
*Első közlés
2017-07-10
4 hozzászólás
Comments are closed.
Kérj és megadatik… – én köszönöm, drága Julianna!
“Rendez az Isten
vágyat és vétket,
összerak vérző
törtből – egészet.”
Ezt kérem mára!
Köszönöm Katika!
Nagyon szép. Gratulálok!
Nagyon szépen köszönöm!