Őrültek. Őrültek a szerelemtől, őrültek a kudarctól, őrültek a vágyakozástól. Megőrülnek a méltányosságért. Az őrületben koncentrálódik a a csalódás, öröm, a sorscsapások, a méreg, a társadalom sorscsapásai, kibomló virágként, vagy csillogó kirakatként testesülnek meg az utcán. Az őrület a városi látkép, az utolsó, mindent meghatározó puzzledarab. Ha a társadalom nem tudja elviselni, kialszik, hagyd nyugodni, lobotomizáld. Zárd el, titkos elmegyógyintézetekbe. Minden társadalomnak megvan a szőnyege, amely alatt eltűnnek az őrültek. Az, hogy odasöprik őket és mindenki rájuk tapos, még nem jelenti azt , hogy meghalnak majd. Egy pillanatra eltüntették őket, eltüntették a költészetet is, becsukják a szájukat, összekötözik őket, hogy ne tudjanak táncolni, de még ott vannak, mint a könyvek, melyeket senki sem vesz meg, katakombákban fekszenek.
*Első közlés
Kedves Rita, hú … ez óriási, nem lehet szőnyeg alá söpörni!