Bak Rita versei

Svábhegy

A Svábhegy fölött zizeg a levegő,
pulzál a félhold, fölötte lógnak a csillagok,
mindenki  a földön térdel,
mindenki csak a kutyákat figyeli,
megfélemlített csaholásukat.
Embert nem látok,
lassított felvétel
a szemerkélő eső
aláporzása.
mozog minden,
önmagukba záródott gesztusok
mögött
ötször egy nap hallom a csaholásokat,
ötször egymás után nézek a szemedbe,
megnyugszom,
bár tudom,
úgyis
minden irányból
a szerpentinbe érek.

*

Cirkuszi gyerek

A szomszédom cirkuszi gyerek
köp a világra,
bolhákat tenyészt az ágya alatt,
bűvészeknek, csalóknak, kóklereknek hisz,
amíg maszkot visel,
minden ok, gondolja.
Sőt, nagyszerű.

*

Már öreg és halk vagyok…

Már öreg és halk vagyok,
lábamat a levegőbe lógatom
nap mint nap,
egy kötéltáncosnő
macskáit etetem
és várok.
Mire is?

*

Laokoón-csoport

Laokoón-csoport vagyunk,
mondta édesanya, amikor
édesapa elrepült
Frankfurtba
egy nemzetközi vásárra
és mi végre együtt aludtunk
a nagy franciaágyon
hárman,
édesanya, öcsém és én.
Azóta már
alig alszom.
Talán az emlék
altat el ma.