Éjjel
Álmomban a hegyoldalban a Nap
alágördülő fénysziklái összezúzva
sodornak lombokat sodornak
téged velem –
felriadok látom a combod
utolsót dobban álmom
az éjszaka tatármellkasában
*
Tájkép az ötvenes évekből
Lesöpört padlás az ég
begyűjtve mind a csillagok
Szögesdrót kerítés vigyorog
nyála csillan
Reflektorok támadó
fényében lapuló
dermedt szökevény a táj
Nagykendő-éj alatt
görnyed a falu
hallgat riadtan
Törött bordájú bokrokat
fákat vallat a fagy
harangszó disszidál
*
Tavasz
Nyújtózó tüzek csontja ropog
sziszegve hamvad a tavalyi levél
fent egymásnak esnek
rongyos füst-fiúk
szétcsap köztük a szél
mérgesen
Az egész táj csendes győzelem
zöld lobogók a jegenyék
a földhöz villanó szavakat
madarakat
szól az ég
©Csikós György – Egér