Leskődő

A Nap még boldogan ragyog,
ahogy egy őszi táncba fog,
villódzik milliónyi kar,
gyönyörű sugaraival,
fölkapkodják a levelek,
hogy beleszínesedjenek,
s míg időtelen útra tér,
erőset dobbant rá a szél,
nagy kedvét bajok nem szegik,
lágy porcsomóba rejtezik,
új nyughatatlant pöndörül,
kilép a szürkeség mögül,
s mint szerelmetes ismerős,
vetkőzni kezd a tarka ősz,
s én lassú nászukat lesem,
csöndben és illedelmesen.

*

Szeptember

Szomorkás kedvű, sárga ujjú hónap,
függönyt ereszt a nyári dáridónak,
az arca izzad, a tenyere szárad,
és kinyitogatja az iskolákat,
a tekintete meleg-rozsdabarna,
a szőlőlevet szűz borrá csavarja,
és körbejárogatva kedve támad,
leédesíteni a gyümölcsfákat,
a telt asztaltól szinte visszahőköl,
de képes nagyot harapni az őszből,
majd esőt ereszt, a szelet eloldja,
és sóvárogva néz a nyárfasorra,
a nyár zajába hosszan visszahallgat,
és harminc napra osztja a nyugalmat.

*

Őszi kép

Mint palettán a szétfutott színek,
ezerfélék az őszi levelek,
a zöld a sárga tónusába fut,
és esélytelen levél-háborúk
csodás világú, zizzenő zaját
hajladozzák csoportosan a fák,
a levegőnek levél-íze van,
s az őszi ízbe fúlva hangtalan,
a fák vetkőző ágát bámulom,
s míg eltűnődöm egy-egy ritmuson,
a pőre szél az ághegyéig ér,
s a ráncos törzsön lúdbőrzik a tél.