…én már a belső könyvet lapozom…
(Széki Patka László)
Átérez téren és időn
lepleiben a világ ténfereg
hangsúlytalan
hangsúlytalan
a látóhatár
a Bakony lábasába kozmál
fortyog a köd pipádra gyújt
tér és idő nyálazta ujjhegy
ennyi havazás márciusban
füstszagot szimatol a leplezetlen
készülhetünk dohányzöld szárnyainkkal
végigpergetni a szürkeséget
az ég fehér betűktől hemzseg
se súly se hang,
“Én már a belső könyvet lapozom.”
*(HITEL, 2008/ 8. sz. 49. p.)