Csak tiszta tér lesz, sehol földkupac.
Nevem áthúzva valamennyi táblán.
Szélben dülöngő árbócra mutatsz
a láthatárommá tisztulsz, sudár lány.
Vagy, aki voltál. Telt égei formák
az öled, melled: égető arányok,
a szemhéj csukva, napon bágyadó mák
feszes gubói rejtegetik az álmod.
A paravánon fedetlen hiány.
Fölrettenek. A gyűrűd várakoztat.
Három halom, három hellén arány.
Még megtalállak? Oly erős titok vagy,
hogy amit látok: sejtet, köt magába,
s ha szabadít: csak fecskecsőrnyi sárba.
*Első közlés