Szín: park, nem működő szökőkúttal. A szökőkút kerek, a medence falán körben ülnek a szereplők.
Tizenöt és harminc év közöttiek, egy szereplő kivételével, aki negyvenöt éves. Ő Kúlpapa.
A játéktér a szökőkút és medencéje, illetve a körülötte levő tér.
A szökőkút kőfalán jól láthatók a sárgásbarna vonalak és csíkok, a valamikori vízcsorgás nyomai.
Kezdőkép: pirkadat, majd oldalról bekúszó reggeli fény. Háttérképnek ajánlott a park ősszel.
A szereplők karaktere, entitása, szemlélete mondanivalójukból illetve cselekedeteikből derülhet ki.
Ha a rendezői koncepció úgy kívánja, a szöveg bővíthető a játék szellemében.
A szereplők cselekedete abban merül ki, hogy mobiltelefonjaikkal vagy táblagépeikkel fog-
lalkoznak, szórakoznak, ügyet sem vetve a „külvilágra.” Mai megfogalmazásban: elvannak a kütyüikkel.
Szutymó a medence szélén ül, Dumás érkezik.

Dumás: Heló, Szutymó!
Szutymó: Csá!
Dumás: Most jöttem!
Szutymó: Ja.
Dumás: Mikor jöttél?
Szutymó: El sem mentem!
Dumás: Jól aludtál?
Szutymó: Aha.
Dumás: Nem vittek be?
Szutymó: Nem jártak erre, amúgy meg a medencében nyújtóztam.
Dumás: Valami más?
Szutymó: Tökuncsi, a nyár is elhúzott.
Dumás: Mihez kezdesz?
Szutymó: Nem tom, na haggyá már!

(Dumás leül Szutymó mellé és érintőképernyős mobiljával foglalkozik. Szutymó táblagépen dolgozik. Pár perc múlva Csömörke (lány) érkezik, okostelefonnal a kezében.)

Csömörke: Helóka, mizujs!? (A fiúk bólintanak, legyintenek) Akkor okés, leülök.
(Dumás mellé ül, mindnyájan a kütyüre figyelnek. Két perc múlva Dumás megszólal.)
Dumás: Miért vagy te Csömörke?
Csömörke: Kis butus, hát az ősöktől meg a narratívától!
Dumás: Hogy mitől!?
Csömörke: Nem akartalak megbántani, azért!
Dumás: Miért bántanál?
Csömörke: Küldöm sms-ben.
Dumás: Rendben. (Hangosan olvassa az sms szöveget) Azt mondod, amit hallottál, de nem tudod úgy igaz e! (A lány felé fordul) Figyu, Csömörke, én szeretek dumálni mindenkivel, de élőben! Fogod?
Csömörke: Nem is tudom.
Dumás: Mit nem tudsz?
Csömörke: Azt, hogy vágod-e, amikor szövegelek!
Dumás: Én mindig figyelek!
Csömörke: Rám sohasem figyelsz! A múlt héten is, azért a kék szemű, fekete bigéért voltál oda!
Dumás: Mert jól dumált. Szerinted?
Csömörke: Szerintem klasszikus, nem cool!
Dumás: Te mit szeretnél?
Csömörke: Szabadságot, függetlenséget!
Dumás: Mitől is?
Csömörke: Ettől a körtől, a szökőkúttól, a medencétől!
Dumás: Mi köt ide?
Csömörke: Te meg a Szutymó! Meg a szökőkút, meg a park, meg a fák, a padok, meg a sétány…
Puli: (Hirtelen befut) Vaúúú, láttátok?
Szutymó: Kellett volna, mi a szart?
Puli: Mi a szart, az nem zavart, ami az útkeresztnél történt? Kutyát gázolt el egy autós és lelépett!
Szutymó: Talán betépett.
Puli: Nem tépett, lépett, elhúzott!
Dumás: Mit csináltál a kutyával?
Puli: Hogy én! Semmit.
Dumás: Te is lehettél volna!
Csömörke: De hiszen ő ember!
Puli: Az ám, csak ti hívtok Pulinak!
Csömörke: Mert olyan hűsi vagy, meg vigyázol a csajokra!
Szutymó: Mért nem nézitek meg azt a dögöt? Talán állatorvoshoz kellene vinni!
Puli: Azt kellene?
Szutymó: Azt.
Puli: Csömörke, segítesz?
Csömörke: Miért pont én?
Puli: Mert te vagy itt az egyedüli nő!
Csömörke: Ja, akkor megyek!
(Puli és Csömörke el. Kanóc és Szerényke jönnek egymás mellett. Tekintetük a kütyükön. Szerényke megbotlik Dumás lábában, elesik.)
Szerényke: (még a földről) Ne haragudj, Dumás!
Dumás: Ugyan, nem történt semmi, csak nem néztél magad elé!
Szerényke: Az lehet, csak tudod…
Szutymó: Kanóc, segítsd már fel!
Kanóc: Én!?
Szutymó: Amúgy együtt lógtok.
Kanóc: Nem is, csak mindig csendesen mellém szegődik!
Szutymó: A fene egye meg, ismét én vagyok az ügyeletes segítő! Na, add a kezed!

(Kezét nyújtja és felsegíti Szerénykét, azután mindannyian helyet foglalnak a szökőkút
falán. Más fiatalok is érkeznek, egyenként vagy kettesével. Senki sem beszél, csendben leülnek vagy állva maradnak és okoskütyüiken működnek. Múlik az idő. Később Kúlpapa érkezik, hímzett
tarisznyával a nyakában. A tarisznyát részben széttárt magazinnal takarja el. Kúlpapa körbejár, helyenként csomagolt cukorkát ajándékoz.)

Kúlpapa: Vágod, haver?
Haver: Ja.
Kúlpapa: Kicsi lány, édesség? (Kicsi lány fel sem tekint, csak a markát nyújtja.) És a hálavers?
Kicsi lány: Áldmegistenkúlpapát!

(Ahogy Kúlpapa halad körbe-körbe, úgy hangosodik a hálavers, ritmikusan, szinte kórusban, majd hirtelen abbamarad.)

Ifjú költő: Folytassátok, folytassátok, boldogságon kívül mit kívántok!?
Kinyílnak ma mind a virágok, s szabadulnak majd a világok!
Hiszen nem vagytok ti vakok, de ha kell, én is odabaszok!
Áldd meg Isten a szökőkút népét, mert elvérzett egy képért…

Szutymó: Nem vagy te költő, hallod-e! Pénzed sincs, hogy költekezz, ám költözhetsz,
anyádhoz vissza!

(Puli befut Csömörkével. Lihegnek, zilálnak)

Csömörke: Szegény állat, szegény kutya…
Szutymó: Mi bajod? Puli itt van, csak nagyon liheg!
Csömörke: Nem a Puli, nem ez, a komondor!
Szutymó: Láttad?
Csömörke: Nem, azt nem…
Szutymó: Akkor mi van?
Szerényke: Talán elsétált a saját lábán!
Csömörke: Az nem lehet, elütötték!
Ifjú költő: Az nem lehet, ilyen nincs! Nem üthetnek el egy kutyát, csak azért, mert a Szökőkút
egyik mellékszereplője! Ez felháborító, sőt… hovatovább… ez egy gaztett, sőt gyilkosság!
Én tudom, én érzem, én átélem, Én vagyok a Végzet Tolla! Én ezt nem hagyom, én ezt
megírom, sőt meg is rajzolom!
Szutymó: Mért nem fotózkodsz? Készíts egy szelfit!
Ifjú költő: Igazad van, Szutymó! Szelfit készítek, egy egész sorozatot! Már látom is a fészen,
képaláírás: idézet az Ifjú költő verséből!

(Néhányan megtapsolják, majd szétszélednek.)

Kanóc: Na, láttátok!? Mondtam, hogy megtapsolják!

(Nemi szervét emelgeti, simogatja nadrágján keresztül, közben szexmagazint lapozgat)

Hú, de megdugnám! Meg én, a mamáját is, húúú! Szerényke, téged még nem dugtalak
meg!
Szerényke: Ugye viccelsz? Tudom, hogy csak viccelsz, mert különben utállak, de nem is, csak nem
jössz be nekem, tudod, és bocsi!
Kanóc: Nem kell bejönnöm hozzád, a lakásodra, bárhol elintézhetjük!
Szerényke: Mégsem! Tudod, van egy barátom, ő nagyon rendes, mindig felkészít.
Kanóc: Felkészíteni, díszíteni, cicomázni, mint a karácsonyfát? Az nekem nem megy, de figyu,
látod azt a csajszit a sétányon? Hűűű, de megdugnám!
Szerényke: Kanóc, te a seggedben hordod az eszed? Ő a polgármester felesége!
Kanóc: Naná, kisanyám! (Kanóc énekelve távozik) Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret…

(Vidéki jön, kukucskál, leskelődik, körülnéz. Szutymó észreveszi, a háta mögé lopakodik, rákiált.)

Szutymó: Kivagyte, mitakarsz!?
Vidéki: Ne… nem takarok semmit… csak hát főgyüttem.
Szutymó: Főgyütté ! Mi vagy te, daganat?
Vidéki: Há hallottam… há hogy…
Szutymó: Mit hallottá?
Vidéki: Hogy buli lösz!
Szutymó: Mi!?
Vidéki: Buli lösz a szökőkútná.
Szutymó: Anyád!
Vidéki: Borbála.
Szutymó: Borbálba?
Vidéki: Az, főgyüttem a bálba, mer hogy monták, bulibál lösz a szökőkútná.
Szutymó: Okostelód van-e?
Vidéki: Van hát!
Szutymó: És?
Vidéki: És mi?
Szutymó: Nem látom, nem használod.
Vidéki: Itt van a zsebömbe. (Zakója belső zsebéből előveszi)
Szutymó: Azta öcsém, ez má visít!
Vidéki: Ja, van benne mindenféle zene, csengettyű mög sziréna.
Szutymó: Öcsém, ez a legújabb model! Na gyere, tartok neked egy magasiskolás kurzust, seperc
alatt diplomás I T lesz belőled, és te leszel a legjobb cimbim!

(Szutymó Vidékit a háttérbe vonszolja)

Vidéki: Nálunk bim-bam!
Szutymó: Nem baj, öcsém .

(A játék folytatódik, igazából senki sem figyel a másikra. Kütyüikkel vannak elfoglalva,
időnként hangosan kommentálják a facebook eseményeit. Kanóc és Szerényke kerül az
előtérbe.)

Kanóc: Figyu, Szerényke! Te olyan lehetsz, mint a rizses csokoládé! Finom, édes és ha beléd-
hatolok, ropogsz.
Szerényke: Nem fogsz belémhatolni, nem vagy a zsánerem!
Kanóc: Honnan szeded ezt a zsán eret?
Szerényke: Az anyutól, te disznó!
Kanóc: Még nem próbáltad, nem tudhatod, milyen finom a szexuális harapásom! Ismerek pó-
zokat és nyalni is tudok!
Szerényke: Izgis lehet!
Kanóc: Na!
Szerényke: Mit na?
Kanóc: Akkor dugunk?
Szerényke: Persze, ha bedugod a farkad a szökőkút falába, megígérem!
Kanóc: Ha így megkaplak, örömmel!
Szerényke: Akkor rajta, ha megteszed, én állom a szavam!

(Kanóc lassan átmászik a medence falán ülők között. Figyelmesen körüljárja a szökőkút
terméskő burkolatát. Lehúzza nadrágja cipzárját … és úgy marad.)

Szutymó: (Kiugrik a csoportból) Figyelem, emberek, ez kinek jó? Ez nincs rendjén! Ez természetellenes! Ez Isten ellenes. Ez antiszemitizmus! Ez fasizmus! Ez minden, csak nem az,
amit én akartam! (Időközben az ülő szereplők felállnak, továbbra is csak kütyüikre
figyelnek) Menjünk, barátaim, menjünk, hölgyeim és uraim! Induljatok ti is, elvtársak a
szabadságért, a jogokért, a tiszta vizekért!

Ettől kezdve a szereplők körbejárnak a szökőkút körül. Telefonjaikat és táblagépeiket a
fejük fölé emelik, mintha transzparenseket hordoznának és ezt skandálják:
Tömeg: Tiszta vizet akarunk! Tiszta vizet akarunk! (közbekiáltások) Tisza vize legyen tiszta!
Körös, Maros … legyen takaros! Tiszta vizet akarunk! Duna vizén lefelé úszik a ladik!
Tiszta vizet akarunk! (közbekiáltás) Dráva, Száva, nyomd anyádba! Tiszta vizet…
Hang 1: Aranka, Aranka, ne hagyjátok Arankát!
Hang 2: Ki az a Bige?
Hang 1: Bánsági folyó, te tuskó!

Tömeg: Tiszta vizet akarunk! A kőfalból is vizet fakasztunk! Hogyha az kell, kaparunk, hogyha
az kell, kaparunk! Tíz körmünkre ég a munka, tíz körmünkre ég a munka!
Hang 3: Én nem adom! Tíz körmömet nem adom, hogyha kell, hát tagadom, de a tiszta vizet
akarom!
Tömeg: Tiszta vizet akarunk! Senki másnak nem adunk! Tiszta vizet akarunk! Senkinek sem
tartozunk!
Kanóc: Éljen a szabadság! Húú, de megdugnám!
Dumás: Emberek, meg kellene beszélnünk!
Csömörke: Függetlenség, egyenlőség!
Vidéki: Nem értem én, mi készül! Én csak bálba gyüttem, de asszem, szülőm izgul… végül!
Csömörke: Tiszta vizet a szülőknek!
Szerényke: Tíz, tíz, tiszta víz!
Szutymó: Vesszen a retró, vesszen a fater! Vesszen minden Alma Mater!
Tömeg: Vesszen alma, vesszen fatörzs!
Szutymó: Vesszen minden törzs gyökeres!
Dumás: Az is, aki reményt s hitet keres?
Szutymó: Vesszen mind, ki a reménytől veres!
Dumás: Hiszen, te vagy, Szutymó, itt a legveresebb!
Szutymó: No neeem! Én vagyok, aki mindig hazavár titeket! Én vagyok a szökőkút gondnoka!
Dumás: Ezért lehet eggyel több a lázadás oka!
Szutymó: A tüdőm kiköpöm, s a tököm is elsorvad, mennyi mindent megteszek értetek és napokig
várok rád egyedül, hogy visszajöjj a sivatagból!
Dumás: Miről szövegelsz, miféle sivatag!?
Szutymó: A pusztáról, hol bújdosol!
Dumás: Én nem bújdosom!
Szutymó: De igen, lélekben, és követed a lángoszlopot!
Dumás: Mindent összezagyválsz, Szutymó, Isten bocsássa meg neked!
Szutymó: Figyuzz ide, Dumás! Lélekben a lángoszlop, az egy másik dimenzió! A szökőkút itt van.
Látható és tapintható. Légyszi, beszélj róla az embereknek!
Dumás: Hülye gyerek, itt senkit sem érdekel a beszéd!
Szutymó: Ha nem beszélsz, hazamennek, és akkor nem lesz buli!
Dumás: Te is tudsz beszélni, az imént már majdnem szavaltál.
Szutymó: Senki sem hallgat a gondnokra.
Dumás: Miért nem próbálod meg? Menni fog!
Szutymó: Szoríts nekem!
Dumás: Rendben.

(Szutymó elhelyezkedik a játéktérben. Felemeli bal kezét, a béke jelét mutatja, jobbjával gesztikulál.)

Szutymó: Én… én… ide figyuzzatok!
Kanóc: (a szökőkútból) Nyomjad, Szutymó!
Hangok: Szutymó, Szutymó!
Szutymó: Én Szutymó, a szökőkút gondnoka, megígérem nektek, működővé teszem a szökőkutat,
és tiszta vizet öntök a virágokra!
Kanóc: (közbekiált) A pohárba! Tiszta vizet a pohárba!
Szutymó: Az kevés! Én nem érem be kevéssel! Én idehozom nektek a Duna vizét! Idehozom az
összeset, Németországtól a Fekete-tengerig! Én Szutymó azt is megígérem…

(Szutymó szavait elnyomja a tömeg skandálása.)

Tömeg: Tiszta vizet akarunk! Tiszta vizet akarunk! (Közben megérkezik Kúlpapa és marék-
számra szórja a „cukorkát” a tömegbe. Dumás Szutymó fülébe súg.)

Szutymó: Elvezetlek titeket, csak mondjátok meg, hova! A forráshoz vagy a tengerhez!?
Hangok: A forráshoz! A tengerhez! A forráshoz! A tengerhez!
Szutymó: Irány a tenger! Kövessetek!

(A szereplők továbbra is körbejárnak a szökőkút körül, közben skandálnak. Fokozatosan
zene nyomja el a szereplők hangját. A játéktér elsötétül. Amikor a szín kivilágosodik,
Kanócot látjuk, megmeredve a szökőkút tetején. Maszkot visel. Dumás a medence falán
ül.)

Kanóc: Szólnál a mentőknek, kérlek!?
Dumás: Hű, de finom lettél, kérlek!
Kanóc: Nem baj, szépen kérlek, tiszta szívből!
Dumás: Még gondolkodom!
Kanóc: Ne már, húsz órája szenvedek ettől az álarctól! Mintha hozzám nőtt volna, nem tudom
levenni!
Dumás: Járni tudsz, besétálhatsz a legközelebbi kórházba.
Kanóc: Azt hiszed, itt ücsörögnék a kút tetején, ha járni tudnék? Megmeredtem, ember, lebénul-
tam! Kérlek, segíts!
Dumás: Elárulnád, mi a gyomorbántalomnak tetted fel azt a maszkot!?
Kanóc: Nem én tettem fel. Valahogy rám került. Akkor vettem észre, amikor mindenki elment
Szutymó után.
Dumás: Ha nem vetted volna észre, a buliban többen álarcot viseltek!
Kanóc: De nem álarcos bál volt, és ők hogyan vették le!?
Dumás: Nem vették le, úgy követték Szutymót.
Kanóc: Te miért nem mentél?
Dumás: Nem tudom. Nem vagyok béna, de képtelen vagyok felállni!

(Szerényke sietve jön, okostelefonnal a kezében. A mobilra figyel, nekimegy Dumásnak
és az ölébe pottyan.)

Dumás: Szerényke!? Jól bejöttél!
Szerényke: Igazán? Ezt nem csak úgy mondod?
Dumás: Kiütötted a kezemből a telót!
(Szerényke továbbra is Dumás ölében marad.)
Szerényke: Jaj, bocsi, talán dumcsizhatnánk egy kicsit!
Kanóc: Szerényke segíts, kérlek! Lebénultam, hívd a mentőket, légyszi!
Szerényke: Én? Hol van Szutymó?
Kanóc: Ugyan már, béna vagyok és csuromvizes a seggem!
Dumás: Ne túlozz, Kanóc!
Kanóc: Esküszöm anyámra, apámra, esküszöm a szívemre! Működik a szökőkút!
Szerényke: Akkor csoda történt!
Dumás: (Szerénykéhez) Megnézzük?
Szerényke: Nézzük meg!

(Szerényke kimászik Dumás öléből és mindketten felállnak. Egy ideig a szökőkút
medencéjébe bámulnak.)

Szerényke: (felkiált) Srácok, itt egy hulla, arccal lefelé! Szegény belefulladt a szökőkútba!
Nézd már Dumás, ez nem a Szutymó!?
Dumás: (megfordítja a hullát) Nem, ő nem Szutymó. Ő Kúlpapa!
Szerényke: Akkor hol van a gondnok? Hol van Szutymó?
Kanóc: Útban a tengerhez!

(Messziről mentő és rendőrautó szirénája hallatszik)

Dumás: Lelépsz velem, Szerényke?
Szerényke: Hozzád?
Dumás: Akár hozzám is! (Szerényke belekarol Dumásba és elindulnak)
Kanóc: Könyörgöm, ne hagyjatok itt egy hullával! Ha leléptek, én mindent elmondok!
Esküszöm a szívemre, mindent elmondok!

Szín elsötétül. A sötétben villogó kék fények és a szökőkút csobogásának hangja
fokozatosan erősödik.

*Első közlés

The post N. Czirok Ferenc: A szökőkút appeared first on Litera-Túra.

A történet játszódik egy pesti jómódú zsidó családban…
„Látod azt a kis füzetet ott az asztalon? Neked készítettem elő. Azért, mert szeretném, ha leírnád a velem történteket” – hallatszik a távoli hangból, és az addig vidáman, a hajával törődő lány a tükör előtt megdermedve figyel, s vele a nézőtér. Egy pisszenést sem lehet hallani…

Evelin: „72 éve éppen 13 éves voltam… Egy naiv kislány, aki nem számolt a pokollal. Ha hallottam is a nevüket, nem sejtettem, ki Hitler, ki Sztálin… Boldogan éltünk egy budai villában. Mivel anyám négyéves koromban meghalt, anyai nagyszüleim neveltek fel. Ők nyugdíjas tanárok voltak, de mint zsidók nem taníthattak. Édesapám munkaszolgálatos volt Erdélyben. Az állam elég szép nyugdíjat adott nekik, tarthattak háztartási alkalmazottakat, német nevelőnőt. Terézt nagyon szerettük. Az Ausztriából érkezett tantet is, annak ellenére, hogy sietve hazaszaladt szavazni a Hitlerre… Nagyapám vallásos zsidó volt, tefilinnel imádkozott…”
Aztán kitör a II. világháború. A múlt szobájába berobban egy horogkeresztet viselő férfi, egy katona, egy baka, aki azt morogja, amit Göringnek tulajdonítanak, bár valójában egy másik korabeli szörnyeteg köpte a világ arcába: „Wenn ich Kultur höre … entsichere ich meinen Browning!” (Ha irodalmat hallok, kibiztosítom a fegyveremet!). A Sipos Áron alakította ösztönlény géppisztolyát az Evelint, a főhőst megjelenítő Létay Dórára fogja, aki megriad, de hamarosan legyőzi félelmét; emberi tartással szemléli a körülötte zajló eseményeket. És kitart, és túlél, és nem adja fel!

Hogy a meggajdult világban hogyan válik valaki vízszerelőből nyilas katonává, erre az a válasz, érdekből, de vajon milyen érdekek akarhatnak egy háborút, teszem fel magamnak a kérdést.
Születésnapon érkezik a másod unokatestvér, aki a virág és a jókívánságok mellett elmondja, behívták munkaszolgálatosnak: „ez a nap még a miénk, írtam neked egy verset is”…
Az élet persze megy tovább. Kibontakozik egy szerelmes történet, amelyben Evelin három évvel idősebb unokatestvérébe beleszeret a 20 éves német katona – faj és hovatartozás nem állhat útjukba?…
A háború könyörtelenül folyik tovább, sokszor már csak az ima marad. Fohászkodás a Mindenhatóhoz – a mellekre felkerül a sárga csillag, a megkülönböztetés jele.
Sapi, a nagypapa: „Higgyetek a csodában! Higgyetek az emberi jóságban… Nemcsak a gyilkos ösztön létezik. Nemcsak a közöny. Nemcsak a reménytelenség. Nemcsak a vaksötét. Gyertyacsonkok gyúlnak a gettók mélyén is. A cigarettacsikkek végén reszkető parázs fényt ad, még ha csak pillanatokra is. Nincs mindenen uralma a gonosznak. A gyilkos ösztön legfélelmetesebb ellensége az értelem. A gondolat. Az erény. Csak meg kell tanulni látni a fényt, és túléljük ezt az egészet.” (Ez az előadás vezérmotívuma, mintegy refrénként többször is elhangzik.)
Azonban  a zsidócsillaggal megbélyegzett ház már kevés, az engedélyt visszavonják, el kell hagyni otthonukat. Irány az Erzsébet körút 23., ahová összegyűjtik a zsidókat.
Csupasz priccs, kijárási tilalom, vérhas, tetvek mardosása mutatja az utat – de milyen utat? – egy megalázott nép életében. Amelybe beletörődni nem lehet, megszokni igen…Jönnek a hírek, hogy szerencsétlen embereket öltek a Dunába, és már a gondolattól is reszketek. Hol az a törvény, amely ezt megengedi? És hol vannak a belső törvények – egy ember nem veheti el mások életét!
Már az is reményt ad, hogy nem robbantják fel a gettót, ezt Hortynak köszönhetik, és lehet, kiszabadulnak innen saját lábukon?…

Beethoven halálsikolyokat megidéző V. szimfóniájának „kezdő képsora” választ ad a kérdésre, és Radnóti Erőltetett menet-e, amely a kegyetlenül fájdalmas remény végső fellángolása:

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok
fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, –
de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek.

….
És végül a levetett cipők gazdátlanul maradnak…
(Evelin a holokausztot túlélte.)

Rendező: Kálloy Molnár Péter
Főszereplő: Létay Dóra.
Szereplők: Kálloy Molnár Péter, Korponay Zsófi, Básti Andrea, Sipos Áron lendületes, kiemelkedő teljesítménye figyelmet érdemlő.
A történetet adta, átélte és az előadást megtekintette: Kőnig Éva.
Színpadra alkalmazta, művészeti vezető: Szabó Zoltán Attila.
Helyszín: József Attila Színház és az Újnyugat Irodalmi Kör közös irodalmi szalon.

Fotók: Molnár PG

The post Molnár József: Velünk játszó történelem appeared first on Litera-Túra.

Rázga Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) igazgatója az MTI-nek azt mondta: a fesztivál rendhagyó módon a teátrum új bemutatójával, A mumus című produkció premierjével indul. Idén is az életkori sajátosságok figyelembevételével állították össze a programot – emelte ki.

Az eseményre két határon túli színház érkezik: a Zentai Magyar Kamaraszínház a Lúdas Matyi című közkedvelt darabot május 31-én, a Komáromi Jókai Színház pedig május 28-án a Nyolckor a bárkán című produkciót hozza el.

Három budapesti társulat vesz részt a fesztiválon: a Magyar Színház a Valahol Európában című musicalt mutatja be, amelyet a várható nagy érdeklődésre tekintettel kétszer is műsorra tűznek május 28-án. A Pinceszínház A pokoli puncs-pancs című darabbal, a Budapest Bábszínház pedig David Wiliams népszerű írásából készült Gengszter nagyi című darabbal szerepel majd – ismertette.

“Két olyan előadás is szerepel a fesztiválon, amelynek nemcsak a célközönsége, hanem témája is a család – fogalmazott Rázga Miklós, hozzátéve: a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Széttört tál című darabja egy 2077-ben élő család történetén keresztül, a családtagok különböző szemszögéből vizsgálja, hogy miként lehet szembenézni azzal, ami körülöttünk a világban történik.

A kaposvári Csiky Gergely Színház Babett hazudik című előadása egy elromlott szülő-gyerek kapcsolatról mesél szülőknek, kamaszoknak és a család minden tagjának – tette hozzá.

A számos vidéki színház részvételével megrendezendő fesztiválon a többi között Kaposvárról A két Lotti, Miskolcról a Csipike, az óriástörpe, Szegedről a Pinokkió, Szombathelyről A padlás és Kecskemétről A manóvizsga című előadás érkezik – közölte az igazgató.

A PNSZ három előadást mutat be, köztük egy teljesen újat, A mumus című produkciót, amelyet majd a jövő évad műsorán láthatnak a gyerekek. Műsorra tűzik még a teátrum A dzsungel könyve és a Meseautó című népszerű darabjait is.

Rázga Miklós azt is elmondta, hogy az ötödik alkalommal megrendezendő fesztiválon folyamatosan emelkedik a nézőszám: 2013-ban az akkor még ötnapos rendezvényen több mint négyezer fizető nézőt regisztráltak, tavaly már hatezer néző váltott jegyet, a legtöbb előadásra pótszékeket kellett elhelyezni.

/MTI/

A programokról itt tájékozódhatunk: http://www.pnsz.hu/hireink/hir/949/v-csaladi-szinhazi-fesztival

The post V. Családi Színházi Fesztivál – Pécs 2017 appeared first on Litera-Túra.