Lehelet Ragadd meg s formáld amíg meleg Gyúrj belőle halvány vigaszt sovány kegyelmet Míg keresztül fú hajnali sejtéseken, száraz csontokon, van idő elmerengeni bűnön és bocsánaton. * Lassan múlok I. Lassan múlok, ösztöneim, mint délibáb az éhszomj távoli horizontján fáradoznak bennem. – tovább. Némán ülök a tükörrel szemben, Kérdőre vonom,Tovább…
Zaklatás Vad hím vagy, ha üzekedő vágyadat nem tudod fékezni, ha a nő kihúzott tekintetének, pirosra festett szájának, nem tudsz ellenállni, ha éhes bestiaként úgy hiszed drága formái bolygó szemeidnek szólnak, ha azt hiszed végzetes bájait a természet neked teremtette, s vele bármikor kielégítheted sóvárgásodat, erőszakkal betapaszthatod száját, szétszaggathatod blúzát,Tovább…
Messze jársz, de én csak álmodom. Égbe szállsz vén angyalszárnyakon. Hull a hó, fegyverben áll a tél: jó nap ez, hogy végre visszatérj! Angyalok útján, királyok útján visszavárlak ám! Angyalok könnye, királyok vére sorsunk csillagán. Hiányzol, adj rám is szárnyakat! Álom vagy Te, hajnalból hasadt. Messze jársz, és nem jössz,Tovább…
szívem érett vadalma meg se próbáld letépni eső isten hatalma a végtelent eléri de toporog zavartan rám néz leül nevetgél én térdig az avarban “legyél ami lehetnél” ezt súgom a fülébe szikra lobban szemében “messze van még a vége remélem hogy megérem” de nincs válasz nincs adat keze nyugszik kezembenTovább…
Ha már csak halványan élnek a fahéjillatú, vége-nincs, beszédes mosolyoktól fényes, világmegváltó esték, mikor még végérvényesnek hitt kiábrándulásaink sem tudtak lehúzni az agyagos földig, és makulátlan, félszeg gyermeki tisztasággal vallottuk meg a fenyőillatban, az ünnepi asztal körött, csalódásainkon át is megérlelődött, újjászülető szerelmeink, hazugságaink legfeljebb apró, kegyes füllentések, könnyű röptűTovább…
Zavarta a hideg, fehér fény. Fázott, a műtőben hideg volt. Csukva tartotta szemét, nem akart látni semmit. – Számoljon tíztől visszafelé – hajolt fölé zöld maszkjában az orvos. – Rendben lesz minden. Persze, rendben lesz minden. Hogyne lenne! Persze. Tíz… Az ember mindig a szüleiben csalódik először. Van az aTovább…
Ki tudja, mi van mögötte, talán fele ennyire se szép, lehet a magány rejtekhelye ez vagy a némán tűrt pofonoké, de ha hunyorogva nézed vagy éppen könnyes szemmel, csak remegő színes karikák, s ha összeérnek, halmazaikban csupa decemberi titok ring, mintha apró világítótornyok üzennének: ezt vártad, itt megérkezhetsz! *Első közlésTovább…
Peti a kedvenc foteljében fekve bámulja a tévét, ujjai idegesen dobolnak a karfán, lábait szüntelenül lóbálja, szerintem nem is figyel a mesére. Arra vár, hogy végre a szobájába küldjem. Anyu mosolyogva bólint. – Szerintem már elkezdhetjük – formálja némán a szavakat. Az ablak felé pillantok, kintről a szürkülő égbolt tekintTovább…
Kutyául érzem magam, gondolta a király a derengő égaljára pillantva. Lehangolóak e hajnalig nyúló bálok már. Nincs menekvés, ebből ismét macskajaj lesz. Királyul érzem magam, gondolta a kutya a derengő égaljára pillantva. Lehet-e jobb egy kiadós hajnali hajszánál? Nincs menekvés, aki macska, annak jaj lesz! *Első közlés
Pityu szerette a ködöt. Folyton-folyvást arról mesélt, hogy imád ősszel órák hosszat sétálni a sejtelmes ködben. Ilyenkor úgy érzi, hogy idegen, sosem látott tájakon jár, például egy távoli városban. Az se baj, ha eltéved, ez csak izgalmassá teszi a kalandot. Egyszer tényleg eltévedt. Már három órája bolyongott a ködös városrészben,Tovább…
Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.