bolyongásom a világban
mint malária után
az éjszakai álomképekben
miközben a Styx torkollik ide-oda
álmokban csapong fél évszázada
idestova…
úti célom frankföld
hálófülkés vonatkabinban
bámulom a laptévén a reklámokat:
tudományos hajszépségverseny
mitől a fantázia fellángolhat…
távirányítós villámkép váltogató:
még egy családi kém-kalandfilm
melynek lehetséges tanulságán meditálsz
közben a sínek mentén békésen kapirgáló
kendermagos tyúk-esszenciák
a büfékocsit ma már máshogy hívják
s a kínálat is pazarul bőséges
tésztabunda az ínyenc étkeken
a mikróban sikít a bécsi virsli
könnyen csitíthatod éhedet
bár megfogadtam jó előre
nem utazom Párizsba
kávé utóízes szájjal
mert emlékeztet a tegnapra
és belefojt a csönd-teli mába
aztán majd sétálgatok a Montmartre-on
és állásom is lesz előbb-utóbb
elsőként talán lábtörlőcserélő lehetnék
sokcsillagos hotelben űzném a szakmát
ezzel tán nem is járna sok verejték
bár egy ideig biztosan vétek majd hibákat
de lassan én leszek a legjobb és a házi kedvenc
s ha már sok is az összecserélt munkadarab
mint jó szolgák és szervilis nyaloncok
a kegyenc ölebei maradhatnak
hogyan, mondd hogyan jutottam idáig
a válaszok lelkem felületkezelését szolgálnák
röpke pillanat, rájövök: hát persze, a végek
jelen-jövő meg a múlt adott szavakat e világhoz
hogy szófüzérek közt rejtjelezzem a testi-szellemi élvet
mi kimondhatatlan és csak egy duetté
mi bolondító és vígan szomorkás
a várakozás örökös kínjában a holnap
mindig feszegeti a köznap leszegezett deszkáit
mi is lesz – aztán bizakodóan inkább: hogyan?
Illusztráció: Henri de Toulouse-Lautrec – A l’Elysee-Montmartre (1888; forrás: https://www.wikiart.org/en/henri-de-toulouse-lautrec/).
Élveztem az utazást a versben. Egyedi képi világú, remek vers!
Szeretettel gratlálok a vers szerzőjének,ehhez a nagyszerű, elgondolkodtató remek vershez.
További kiváló alkotómukát kívánok. Nagy a ,,szükség” az ilyen, újszerű, egyéni hangvételű mai jelenünkben született írásokra.