Cirill Kabin Csaba: Apró énem balladája

– Villon-átirat Irénnek –

Tudom, mi a magányos éj,
Tudom, a bor milyen altató,
Tudom, kín lesz a felkelés,
Tudom, a tükröm lesz vallatóm,
Tudom a bevetetlen ágyat,
Tudom a nyitott palackot,
Tudom, hogy este újra vár majd,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom, mi az a láb-büdös,
Tudom, a verejték gyöngyözik,
Tudom, ingemen átütött,
Tudom, a testem már küszködik,
Tudom, még testedtől kéj önt el,
Tudom, ködbe vész holnapom,
Tudom, a gyermekem nem jön el,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom, nem vár a túlvilág,
Tudom a ravatal pompáját,
Tudom, milyen a talmi gyász,
Tudom a szenteltvíz hatását,
Tudom, majd könyveim széthordják,
Tudom, viszik az asztalom,
Tudom e versről, hogy kidobják,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Ajánlás

Mindent tudok hát, drága herceg,
Tudom, hol pohár s palackom,
Tudom, este újra tölthetek,
S már azt is tudom, ki vagyok.

(A 2000. év körül.)

*

dögledezés

a drogéhség állapotában
reményeim
végletekig való
fokozásával
eljutottam a józanságig

medrében csordogál
tovább a köznapi lét
holnap ugyanúgy
holnap ugyanúgy
holnap
után tán

degeszre tömött
álomzsák
nyálcsordulós
méla pillanat-órák

hess madár

a drogszomj állapotában
csak egy türelmetlen
rándulás
ez a tavasz
na és a droghalál

kuss madár

(1990-2016)