Doboztelep
lassító taxi –
utas-remény
távol zúgnak az éjszakai műszakok
szél taszigál
a betontömbök között
ezernyi élet jobb-rosszabb estéje
tűnik el a monotonszürke falak mögött
lámpaoltásra váró vacsoraszag
egy lekaszabolt hétköznap
a feledésnek
körbemosolygott lépcsőházi ásítások
a másik oldalukra fordulnak
az óracsörgésről álmodó
vasárnapi emberek
*
Időzítetlen talány
ismeretszomjam
szaporodó hús-vér korlátjai
az újabb születésnapokat
és a nagy kapcsolatok
örök-hűnek tűnt tanúi
már csak korban társak
hova távolodunk
e közelítésben?
*
Talonba tett talány
Mire emlékszem majd
az utolsó reggeli közben?
A tegnapi vacsorára?
Talán arra a lányra
az évtizedek homályából?
Netán a szülői ház
azóta már idegen kéztől
átformált falára?
Vagy csak egy régmúltbeli
jövőt firtató kérdésre?
*Első közlés
Illusztráció: részlet Schaár Erzsébet “Művek az emeletről” című kiállításáról.
Ma igy kell irni. / már, aki tud /
Legjobban a Talonba tett talány fogott meg személyesen, bár sajnos ez a talány már nem a talonban van, hanem előttem, a mindennapokban, de nem félek a választól…..
Látlelet. Mégis könnyed és felemel, a “jövőt firtató kérdéshez”. Köszönöm! 🙂