Földemben ég
szívem pályája ovális
így született már e létre
van benne gyémánt opál is
nem dobhatom hát szemétre
ujjaim közül kinéz és
nevetgél rajtam a század
nem jött semmilyen idézés
mégis startol a vadászat
persze fáj ez a merénylet
még a hideg is kirázott
de kínjaniból erény lett
és rám már a hold vigyáz ott
honnan út nem visz semerre
mégis örülök ha látnak
földembe ég lett keverve
így maradok majd családtag
*
Vagyok hóból, koromból
vagyok hóból koromból
álmodozó ébredés
hogy a holnap dorombol
idebenn az még kevés
és az is hogy vétkeim
karámokba terelem
hiszen vár rám még e kín
mit úgy hívnak szerelem
és vár rám az öröm is
utam közben valahol
bár milliárd a tövis
merre lelkem gyalogol
és oly kevés a gyümölcs
de pár szem jut majd talán
súgják többé ne üvölts
élj az éjek hajnalán
*Első közlés
©Márkus László