Fekete felhők rajzolatában
halk nászi rongyok éje aléltan.
Ez nem ünnepi, amire vártunk,
amit nem kíván arcunk és hátunk.
Festői égbolt kétségtelenül,
egy ív január szememre terül.
Hozom a gépet, nyílik a fókusz.
Lábam előtt még alszik a krókusz.
Hóvirágliget. zöld-fehér pompa
küld derűt reggel hétköznapomba.
Gondolataim kézig nem érnek,
ifjúi terve nincsen a vénnek.
Csendes az utca, ugatásmentes,
kakasszón túli az idő,. Fényes
nap vörösét már előretolja,
korongjának még felhő az ólja.
Nem várom meg, hogy fészkét elhagyja.
Illattal serkent a kávépára.
Finomat főztél, mint mindig, kortyold!
Enyhe reggelen forró a csókod!
*Első közlés