Már és még
Te még szinte pörögsz,
mint nem fáradó gép,
mely erős, tartós, ép.
mit számít neked ősz!
Vagy te is úgy forogsz,
mint kétsebességes
Föld, avagy kontinens:
teret, időt oroz.
Te még rohansz, míg én
beérem annyival,
mit a perc tőlem csal:
szót a papír szélén.
Néha kölcsön adom
gondolatom, kezem,
tempómat felezem,
mint fényt az ablakon.
Nyugton hagy csillagtűz,
nap nem sürget korán,
már múlt nevet a mán,
két oldalt összefűz.
Újabb fejezetem
ér el közeli célt,
olvassuk mint regényt,
mely kettőnknek üzen.
*
Előjegyzésre várva
Ha szíved tépik ki,
az vers, sötét zene.
Lehet csak érzelmi,
élet bölcselete.
A játékos szavak
rímmel lenyűgözők,
a műtendő anyag
rég várja az időt.
Belőlem egy darab
lehet orvosi bravúr,
de a vers vers marad,
élhet mint bármely úr.
Sínpáron fut a lét,
ha csak vágy, félig jó,
versemnek jókedvét
ne lepje még a hó!
Gratulálok Józsi!