civil nihil
üvöltsd velem, hogy liberté,
amikor tetted a kiverté,
akié azok a táskák,
melyek a szemed alatt látják,
hogy libabőrös szívedben
az átok, amit rejtesz, ami
miatt fejeddel vernéd szét
a világot.
üvöltsd velem: egalité!
ez a vers a panelblokké,
ahol a bot és a szurony
nem magasabb bér, bűnös rokon,
mert addig közép-európa
közép-európa, míg a Barát
jól jár, a Főnök kezet ráz
és beléd törli, középre dob,
mert te vagy a rongy már
évek óta.
üvöltsd velem: fraternité!
de halkan. hátha már senkié
a tisztelet, mit érdemelnél.
fraternité. igen. tartson
össze a család.
*
A körúton
kenyérmorzsák között csipegetnék
galambokkal a nagy rajban,
ortodox asszonyként hitegetnék:
higgyünk a jóban, ha baj van.
a kör sugarában is hihetnénk,
– újra-újra elhasználnak -,
s mint prostit a pesti utca szélén,
ciklikusan reciklálnak.
de nincs baj, mert dübörög a kampány,
nyílik a champagne, részegen
a hatalomtól vajon hányan hány-
hattak úrként félszegen.
én a morzsáimat csipegetném,
hinnék a kör sugarában,
mellyel fényesebben hitegetném
magamat a jó bájában.
*
Ködkendő
ködkendő lennék válladon,
amelyen a reggelt úgy várhatom,
ahogyan rád lecsapódtam
tegnap este.
két kamrádon keresztül én
huzatosan áramlottam, miként
odabenn kérdezi, hogy az
pitvarod-e?
régen ködben jártam, de most
remeg a kezem, mert a varrott folt
kicsi, száraz kezed oly szép
műve bennem.
ködben jártam, kendő lettem,
s ha tudatosan látnád mit leltem
akaratlan tebenned én,
taníthatnál
szebbnek lennem.
*Első közlés