Postató
Eddig erről nem meséltem,
Ring egy tó a fényes térben,
Ugy hívják, hogy Postató.
Hogy miért, nem tudható.
Parttól partig szél-segéd
Kézbesíti levelét
Fáknak. Tükrén vonulnak,
Gépek, felhők, madarak.
Csendje testvér csobogással,
Halaknak csüngnek fűzágak.
Nádszál-tövi fészkekben
Vadmadarak költenek.
Egyvonalúan, sokszögben,
Lassan forduló félkörben
Küllőznek a sugarak,
Aranyhídat von a Nap.
Pihés kacsák köröznek,
Aranyhalak nyüzsögnek,
Súgja titkát, mesefák
Tündérországot tartják.
Ha nem látom az én károm,
Ölelkezik remény, álom:
Téli éjben, szűz jegén
Szikrázik a csillagfény.
*
Valami más
Az életrajzomat csak én tudtam megírni,
úgy, hogy a vélt különbözőségeket
vetettem papírra. Szent meggyőződésem,
minden másként történik, ha hallok.
Szemvezérlésre álltam, és így értelmeztem
az egymástól különböző dolgokat.
Nehezen lehet meghatározni álláspontom,
mert mindenben a konok elmúlást láttam.
Érzelmeket lefojtva, drasztikusan törekedtem
az önmegvalósításra, paradox módon
nemhallott eszközökkel, a szavakkal.
Nem megvalósíthatatlanra vágytam,
csak jelezni, a szív küzdelme valami más,
hatalmasabb az ismeretlen csendnél.
*
Holt asszony háza
Őrzi négy fal s tető,
Vanra jár a nincsen.
Egy szobából másba.
Nyomása kilincsen.
Úgy nem megy, ahogy jön,
Marasztalja magát.
Nem hír, ha róla ír
A homály balladát.
Udvarán ezer szín:
Pompázó virágok.
Ha szél ölel levelet
Táncot jár az ágon.
*Első közlés