kiapadhatatlan forrásként
csobog a hajnali fény
rád fröcscsenti a nyár összes színét
olyan ez mintha vágynál
egy felejthetetlen gyönyörre
a tiéd lehet
érintsd meg ujjad hegyével
vigyázz mit teszel
vigyázz mit gondolsz
megkapod
rohanó gondolataid szekerén
aranysárga viruló szirmokba
préselve a múló idő
megőrzi szíved számolatlan másodperceit
*Első közlés