Ok
csillagok kihűlnek
űrök hegedülnek
verebek tyúkok
elülnek
varjak alszanak víz fölött
állanak bőszárnyú ködök
hallgatnak híves
ördögök
vizekben bálnák zenélnek
hallatszik füttyös delfinének
amíg vannak oktalan
elélnek
láva-ölelt lelkek kerekülnek
mindenek helyre kerülnek
csak a szerelem menekül
meg
*
Napok ára
láttuk a gonoszság torkát,
felvágtuk az utolsó tortát.
bábuvá festve öl le az este:
az éjfél ölre fordul a sötétnél.
foszlott hajjal vés a hajnal,
üvegtáblák törnek részeg robajjal.
másnapos kedvvel küld a reggel
visszahullni, a mára visszamúlni.
gallyazó munkára holnapba hullni
szalad az idő: ócska spulni.
véredet eladni, árulni: fillér a léted:
múlásod hiába kérded,
dolgoztál, hiába hajlott a térded.
hajolj most ingyen. Úgy ni!
© Fábián István – Fa