(1)
Mint lécet a sáros földbe,
éjvízi versembe úgy szúrtam
azt a földmérő-motívumot
a dolgos kézből kihullott
eszközökről. Persze, valaha
K-éi lehettek, de róla egy
szót se többet, ő egy efféle
versből mindenképp kihagyandó.
De hát, ha így is teszek – ő,
e század földmérői közt első,
menthetetlenül benne van.
(2)
A lábamat beszívó mocsártól
ugyan megmentenek a szürke holtak,
de nem veszik észre, hogy míg
itt lenn a horgonyukba fürgén
megkapaszkodom, ott fenn kissé
megbillen velük az árbockosár.
( 3)
De van-e még házam,
paplanos ágyam,
ahová visszabújhatok
egy ilyen vers után?
*Forrás:
http://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/2000-1.pdf