Lejárt lemez
A hangja.
Mása már nincs.
Az is alig.
Utoljára a pia hagyta el.
Fél pár papucs az ágy alatt.
Mindegy.
Saját nyomába
Nem léphet úgysem.
Csapból hidegvíz,
Lavórba vér,
Rádióból régi sláger.
Betakarom, hátat fordít.
Segíteni ma sem tudtam,
Csak kihasználni.
*
Rohammentő
A Lánchíd budai oldalán
Furcsa madarak
Emelik szárnyaink.
Talán sirályok.
Szirénák vagyunk
A reklámszatyor-fehérségben.
*
Veszett
Mint a gyilkos tette
Színhelyére úgy térek
Vissza hozzád
Megfojt a mentőmellény
Ha túl szorosra húzod
Felgyújt amire benzint locsoltál
Mint fához kötött állatba
Vágja beléd fejszéjét
Az ordító hiány
*
Negatív
Én az életben úgy vagyok jelen
Mint a turisták képein
A véletlen-emberek
Nem panaszkodom
Nem kérek
Csak vissza-visszajárok
Ahogy a maguk se tudják mit
Itt felejtett szellemek
*
Rév
Teljesült
Mert már nem akarom
Mikor a legjobb
Abbahagyom
Lázadj te
Én csak hazavárok
*Versek a szerző most megjelent “A bűnbak” című kötetéből

© Márkus László

Mily ismerős érzések.
Gyönyörüen leírtad, a kimondhatatlant.
Gratulálok! Csilla