Vallomás
Nekem még sose volt jó
Minden teher
A kötelesség hajt
Az érdek érdektelensége
Nem értem mások
Mitől boldogok
Hogyhogy nem félnek
Nem szeretek senkit
De veled megosztanám
Örömtelenségem
*
Viszonzás
Szenvedek mert
Ez mentség mindenre
Hátha mint én téged
Szánalomból szeretsz meg
Kicsi ördögeid
Magam mellé fektetném
És betakarnám este
Jó lenne annyit tenni érted
Amennyit te teszel
Ellenem

Gyönyörű, lényeglátó, mélyreható versek. Gratulálok a megjelenéshez!
Katalin