Haász Irén műfordításai

Robert Burns: Szívem a Felföldé

Felföld, áldjon Isten, a szívemben égsz,
itt bátrak születnek, a skót oly merész;
Akármerre jártam, sors bárhogy forog,
Hegy-völgyedet Felföld, szeretni fogom.

A szívem az nincs itt, a síkon időz,
A szívem vadászik, mert dús ott az őz,
mert dús ott a s z a r v a s, és csalitos a táj,
a szívem az ott van, akármerre jár.

Ti hófedte ormok, most elbúcsuzom,
ti gyorsvízü folyók, és völgykatlanok,
ti rengeteg erdők, te vadjárta rét,
az Úr áldjon Felföld, a szívem tiéd.

A szívem az nincs itt, a síkon időz,
A szívem vadászik, mert dús ott az őz,
mert dús ott a  s z a r v a s, és csalitos a táj,
a szívem az ott van, akármerre jár.

*

Robert Burns: John Anderson, drága Joe-m

John Anderson, drága Joe-m,
először láttalak:
ránctalan volt a homlokod,
hollószín a hajad.
Lám, gyűrött mára homlokod,
és fürtöd, mint a hó;
de hűs kezedre áldásom,
Anderson, drága Joe!

John Anderson, drága Joe-m,
csúcsra együtt hágtunk;
nem voltunk gazdagok, jó Joe-m,
de másra nem vágytunk.
Két kezünk ma is összefűz,
bár léptünk tántorgó,
s majd egymással szunnyadunk el,
Anderson, drága Joe!

*

Robert Burns: Az ördög vitte a fináncot

Az ördög ment, az ördög ment,
és elvitte a fináncot.
Ő táncikált, csak táncikált,
és elvitte a fináncot.

Az ördög húzta a vonót,
forgatta a fináncot,
és minden nő rikoltozott:
– Csak vidd el a fináncot!

Hopp, csapra bort és csapra sört,
járjuk mi is a táncot,
és százszor is köszönjük meg,
hogy elvitte a fináncot.

Van polka, csárdás, csattanós,
és millió más táncunk,
de legjobb volt, mellyel a vén
Patás vitte a fináncunk!

*Első közlés

Kovács Emil Lajos: Mesélő olajfák (Zakynthos-Alykanas)