Kovács Emil Lajos festményéről
vannak útjaim
mik talpamhoz idomultak mint az évek
velük élek
vérereimbe beleégtek
akár a csillagok éjszakáim saruján
vannak útjaim gondolatban
végigjárok rajtuk
mint tehervonatok tetején a szél
mint szárnyát táró kismadár a fán
mint illatos földben megbúvó remény
mi sarjad ha magvát eső sírja s nap melengeti
vannak göröngyös útjaim
hol ijeszt a farkas a medve
hol mégis gyöngyök gurulnak tenyerembe
és vannak csillámló utak is
égig elérők
velem futnak a végtelenbe
mindezeket szeretem
és vannak utak hol saruimat leveszem
ezek csöndútjaim nekem
veled lehetek ott Uram
ez
legfontosabb utam