Ősz támadt a nyárra (Kőszegremete)
Ősz támadt a nyárra ( Kőszegremete )
Kovács Emil Lajos festményéről
Emlékszem a pillanatra,
néhány felhő dőlt a Napra,
ágaskodtak mind az árnyak,
őszt dúdoltak fénylő tájnak.
Nem finoman, nem vigyázva,
rápottyant az ősz ruhája minden fára.
A levelek huncutkodtak,
narancs-bíbor köntöst fontak,
csiklandozó citromsárgán,
gyöngykabátban mosolyogtak.
Így a táncba beosontak,
ködmönükben csak ragyogtak,
szellőkeringőbe fogtak.
Most is látom apró lábuk,
eltáncolom szellőtáncuk,
felpróbálom fénykabátjuk.
*
huszonnégy
szép
ősz
lép
rőt
csönd
cseng
lágy
köd
kér
férc
szív
zeng
láng
holt
folt
ég
szín
kék
langy
zöld
ősz
hó
hűs
lég
*
Október
Október ágyán rozsda ül,
az avar szégyelli magát,
varjú muzsikát mímel épp,
vállamon fázik a kabát.
Minden falevél elmereng,
forró teát kíván a rét,
hunyorgat, fél a napsütés,
páráll, az este messze még.
Ütött-kopott koffert cipel,
komótos mind a pillanat,
meg-megáll, elsírja magát,
ázott padon piheg a nap.
Reszket a hármas villamos,
feljajdul, sárga és fakó,
gombjait vesztve kanyarog,
tócsákon úszó nagy hajó.
Sárban csoszog a délután,
arcán mélázgat egy mosoly,
kalucsnis lábán csöpp a csepp,
nyomában gyémánt út oson.
Szélben ökörnyál lengedez,
elszálló fátyol, pókpalást,
ékes a mátka, ring a csend,
rőt selyemágyon csókra vár.
*
alig akvarell
nézd megingathatatlan az ősz
homályos csönd csúszik levéléleken
bizonytalan némaság tartja az ágakat
megremeg a kert
távoli hegyeken huzatos muzsika kutat
néhány madár virtuóz vacogására
fodros fátylat feszít a fény
fáradó festmény hintál egy rigó álmán
alig akvarell
lám megingatható az ősz
mézízű csók csillan csupasz ágakon
bár tétova némaság tartja az eget
duzzadó szőlőszemekben rejtőzik a kert
elvétve szél muzsikálgat
néhány madár virtuóz vircsaftjára
finom fátylat fon a délután
fénylő festmény hintál egy rigó álmán
alig akvarell
Nagyon szépek, gratulálok!
Örülök, hogy olvashattam.Nagyon tetszenek.
Szeretettel olvaslak itt is, Éva Kedves. Léleksimogatóak a verseid.
Köszönöm szépen!
Lenyűgöző a versek zeneisége!
Köszönöm szépen!
„nézd megingathatatlan az ősz…” – köszönet ezért a sorért is!