Volt, nincs
Már nem számít, akármi volt.
A bánat csak parányi folt,
lassan kimossa az idő.
A rettenet csupán e semmi,
hogy sem gyűlölni, sem szeretni
bennem már nincs többé erő.
Csak nézek: úgy, mint egy szobor,
mely mellett zöldell pár bokor,
s csodálkozik, hogy fű, fa nő…
Mert volt jövő, de nincs jövő.
*
A remény színe zöld
Álompalettán tervezek
egy álomkertet, és ezek
a színek: zöldek, bíborok.
Halványlilát is álmodok,
mert petúniát festenék,
de ezzel még nem kész a kép…
Neked: hulló, kék tollakat,
a kék madárból ez maradt.
Ha elrepült, majd visszaszáll,
s a zöld fák között rád talál.
Hol zöld a fű s a lomb is zöld,
a kék madár is újra költ.
*
Falfirka
A bértollnok a bértollával bérritmusra tollnokol,
úgy gondolja, jobban jár, ha némi készpénzt birtokol.
Pergő ritmus, csillogó rím kerül tolla hegyére,
a kritikus néha mégis… elküldi a fenébe.
Az amatőr zsebe üres. – tudom, hiszen az vagyok…
Fütyülök a kritikára: írok, amit akarok!