Kapui Ágota versei

A döntés

Kihallgatják suttogásainkat–
a fal fülel és hangokat keres,
és átereszti szavunk sziszegését
a kulcslyuk csöndje s az eltolt retesz.
Mert új határok övezik a létünk,
és döntés szülte kényszer hat miránk,
de korlátokat nem ismer a lélek,
ha felsajog az elveszett világ.
Csoszogásunk leszakad a percről,
és messzeségbe lendít az idő,
mint batyu terhét, cipeljük a múltunk,
míg bírja még a széthordott cipő…
És felitatjuk alkonyatnak vérét,
ösvény gyolcsa feslik százfelé,
hát morzsát szórunk lépteink nyomába
a senki földje s otthonunk közé.
A vadmadarak morzsáinkra lesnek,
egy varjúhorda utánunk kiált,
s az új vetésre éhes galambfalka
már kiröptette sok falánk fiát.

*

Anzix

Az idő száll a tegnapok nyomába,
mint fecskepár, csőrében nappalok–
s a pillanat, mint vánszorgó bogárka,
a fénybe ér és smaragdként ragyog.
A táj haját a szántás húzza szépre,
s a napsugár kösöntyűt tűz belé,
és anyám-arcú dombok mély ölébe
egy út vezet kanyargón fölfelé.
Amerre jársz a Gondviselés ujja
vezeti lassú tévelygő hited,
míg lépted itt a jó irányt tanulja,
léted javát az Istenhez viszed.

*Első közlés