Avatás
Megemelem a kalapom előtted
Ifjú vándor, ki most rálépett az Ösvényre.
Remélem utad majd messzire visz,
S színes tájak labirintusában örömödet leled.
Lehet betévedsz majd Dante sötét erdejébe,
Reményem, beléd vetetett büszkeségem majd elkísér,
Hogy az Utam végén átveszed tőlem
Elődeim által agyonkoptatott, göcsörtös vándorbotom.
*
Haikuk
virágot érlel
kóbor tavaszból maradt
lágy esti lelked
*
lassan poroszkál
homok vert völgyi úton
szemedben a fény
*Első közlés