a nem szabályozott
emlékezetben
lerakódnak a percek
egyikből virág lesz
a másikat fölkapja az idő
és sodorja tovább
amíg el nem kopik
*
mintha csöndet evett volna
és azt emésztené a táj
a tanyaablak üvegén
égbolt tükröződik
még senki sem hiányzik
*
egészen a jelenig gurult
rátapadt az udvar a tó
anyám apám és én is
azt a labdát keresem
Itt is szeretettel…