Tükör
sorsom tükre mögött állok
mondogatom
vagyok vagyok vagyok
és a szürke foncsoron
próbálok kaparni
egy apró ablakot
*
Kavics
csodálom e víz gyalulta követ
melyet úgy épít a változás
hogy lecsiszol róla minden fölösleget
nem vénül mégis emlékké kopik
így szűnik meg bennem magam
miközben új kezdetet terem
mely képes kiteljesedni
és egy újabb újban létem föloldani
*
Folyó
Hiába adok hidanként
új nevet a folyónak,
vize, halai változatlanok,
ám megesik, a sok hídtól
már nem látom a folyót,
ilyenkor elképzelem a vizet, halakat,
Ez igen tetszetős művelet,
hasonlít a teremtéshez,
ám nem marad esélyem korsóm
megmeríteni és halászni sem.
*Első közlés