Kicsöngetés előtt
menetet vágok az Időbe
így próbálom magamra
szerelni a holnapot
de csupán a kétségbeesés
növeszt pihéket
röpképtelen napok
*
verset hajítok a felejtésbe
talált süllyedt
torpedójáték ez
(kicsöngetés előtt)
a négyzetrács-Időn
*
játszom
pedig figyelnem kellene
fehér krétaívből miként lesz szivárvány
szótáraznom kellene biflázni
pipacsot füvet szöcskéket
hogy szó szerint lefordíthassam
a rétet
*
ki értem már az éjszakát
nyugtatom
de a bennem-lakó gyermek retteg
hiába festek homlok barlangfalára
álmot szépnek és színesnek
mégis izgatott mert érzi én is félek
és egymás kezét szorítva lessük
mikor indulnak el a fekete bölények
***
Akciós JELkép
Nincs hó. Kivágott kölyökfenyők.
Gyantakönnyek. Szatyros emberek.
Dugig a pláza-parkolók. Utolsó
órák. Bóvlit venni, még most is lehet.
Itt állsz te is. Halért. Alig halad a sor.
Lökdösődés. Szitok. Kell ez Így neked?
Lesújt a bunkó. Az akciós JELkép
már nem modul. Kötények. Véresek.
***
Havazik
szeretném azt mondani
fehér a tető
szeretném azt mondani
fehér a mező
szeretném azt mondani
hova tűnt a biciklik nyoma
de itt csak lakott kockák vannak
a sózott járda levedlett kígyóbőr
az út testén autókerék-korbácsnyomok
havazik
fehér zománc alatt
didereg a valóság
*