Dob
sosem látjuk a tömegtől
a keresztúthoz mikor érünk
ÍGY egyenes a kacskaringó
a járás kínja csak mit érzünk
sosem tudjuk meg kik voltunk
és voltunk-e valahol
szívünké e a hang mit hallunk
vagy egy másik rab dobol
*
Függőhíd
mikor befagynak a napok
híddá szerveződik
egy verses szerkezet
és áthajlik a másik partra
ahol álmok és tények
összemosódnak
*
Királyfi
az első útkanyarnál beleszeret valakibe
és nem megy tovább
a gellert kapott történetben
hétfejű macskák dorombolnak
egy rőzsehordó nénike fölfűti a kályhát
nyár lesz
délben bólogatni kezdenek a harangok
helyeslik a tündér érkezését
aki portós csomagot hozott
(kápráztató csomagolás)
meg sem nézi a feladót
kibontja
a felejtés detonációja
darabokra tépi emlékeit
minden szétrepül
mint egykor kíváncsisága műtőjében
nagymamája féltett vekkerének alkatrészei
*
Oda a fiókakor
széken ülsz
de tátogó mélység
előtted
mondod
Ikarosz ám a padló
nem a tenger
nem tollak suhognak
levert tárgyak
zaja az
*
egyre nehezebb
(ha van is)
szárnyat lendíteni
ám a zuhanás
sem a régi
egykor Cél vezetett
még az elbukáshoz is
*
nem tudom mi kezdődik
nem tudom meddig ér a Híd
nem kérdezek nem válaszolok
mert e homályos csöndben
hiába van szemüvegem
nem látszik élesebben
semmi
*Első közlés
Szeretettel gratulálok itt is! Köszönet az értékes élményért.
Szeretettel gratulálok az újabb remekművekhez!