Rajtam felejtett
tekinteted viselem
hűvös napokon
*
Torkunkon rekedt
kimondatlan szavaink
hangot keresnek
*
Nyári románcunk
eldobott csikk az éjben
még épp pislákol
*
Majd belehaltam –
de muszáj volt úgy tennem
mintha még élnék
*
Elhagytam régi
önmagamat – hogy az új
megtalálhasson
*
Harcba szállnék én
az őszinteség mellett –
de ő-szinte nincs
*
Lezongoráztuk
minden hangnemben egymást –
néhol hamisan
*
Fiamra nézek
s rám mért kínjaimért is –
hálát rebegek
*
Ha lövésed sincs
célzásod mit roncsol szét –
légy te céltábla
*Első közlés
Veress Tamás – Stevan Kovacs TICKMAYER
Gyönyörűek,zseniálisak a haikuid kedves Mónika! Nagyon köszönöm!
Mindig öröm olvasni téged!