Major Petra: Töredékek

Ha közelebb jössz, elmesélem,
milyen átkot törsz meg éppen,
hogy olvadásom hány év jege,
isten tudja, megérted-e.
*
Őszi reggel jön majd értem,
nem kopog és nem köszön,
végignézi szótlanul,
hogy elmerengve öltözöm,
autóba tesz, nem kér számon,
nem tiltja a könnyeket,
dudorászni kezd valamit,
rám bontja a kék eget.
*
Óvóhelyed vagyok,
ki tudja, egy sem érti,
hogy emlékem az emlékedet
kitől, mitől félti.
*
Minden szót,
mi szádból s számból
lágy kezébe hullt,
édes, vásott
gyermekeként
ringat el a múlt.

*Első közlés

© Márkus László