csönd van
így hajnali négykor
a rigó sem dudorász
komor az égbolt
itt benn
moccanatlan hallgat a sötét
nem reccsen bútor
elinalt a félsz
holt költők szellemei sem kísértnek
felhőparavánja mögött
magában dünnyög a hold
bibircsókos arcára bánat költözött
tétovázva baktat
úgy tűnik útja
ma még a megszokottnál is tovább tart
vállát évmilliárdok súlya húzza
igaz
nem hajtja senki
jó sora van
könnyű így munkába menni
mogorván pislog
kocsmába nem jár
nem zavarja az sem hogy titkát
fürkészi néhány szempár
égi szüléjét
a lomha földet sajnálja
gúnyája mi egykor szép zöld volt
hogy megkopott mára
őt magát is belepi
kóbor égi vándorok pora
pedig egykor itt élt
neki is a föld volt otthona
A reggeli hangulat remek képi megjelenítése.
Szívesen, szeretettel olvastam.
Szeretettel olvastalak. Gratulálok!