Ábránd
Ugyan ki hallja meg
a tóba fúló esőcsepp
utolsó sóhajtását –
egyszer fenn, másszor lenn,
belefárad már…
…inkább lenne vízipisztoly,
vagy felhők közt szálló gépmadár.
*
Vágókép
Cifra szőttesekből fércel az ősz
halotti leplet s a tájra borítja.
Lám, minden mulandó.
Nyúlfikat rettentve
lusta felhőárnyék caplat a tarlón,
fülemülénk helyett
csupán rozsdás bicikli csattog.
*
Emlékszilánk
Borostyánba zárt amulettként
őrizgettem madonnamosolyod,
mikor távol jártál –
míg te galambszürke hófelhők fölött,
koccintottál a nappal,
a földön sóhajaim apró tócsa jegén,
fagyott falevélen fakutyáztak.
*
Utcalány
Kis, hamvas szárnyú pille,
mily gyorsan kopik hímpora,
angyalarcán meglátszik a zord élet nyoma,
bőre hamvas még,
de szép szemében ott bujkál a félsz,
míg útszéli bokrok mélyén térdepelve
keresi a férfinép kegyét.
*
Találkozás
Csak nyúliramodásnyira
állok terhekkel teli utam
régvárt végétől,
ám, ha tovább lépdelek,
kitűzött célom egyre távolabb kerül,
a végtelenben vajon
összefutok majdan magammal?